Bolygónk és az emberiség jövőjéről fest pesszimista képet és ezzel együtt azonnali cselekvésre szólít friss fenntarthatósági jelentésében az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC).

A korábbi, 2021. januári jelentéshez képest nemhogy javult volna a helyzet, hanem több szempontból is sokat romlottak bolygónk állapotának mutatói. Legalábbis a jelentés sajtóbemutatóján ezt közölte nemrég Mike Norton, az EASAC környezettudományi programigazgatója. A mindössze húszoldalas dokumentum gyökeres változtatásokat tart szükségesnek a fenntartható jövő érdekében.

A legújabb EASAC-jelentés szerzői szerint az egyre gyorsuló globális felmelegedés hatásai hatalmas károkat és életekben mérhető veszteségeket okoznak a világ minden részén, így Európában is. A biológiai sokféleség csökkenése is folytatódik. Az emberiség továbbra is pazarlóan bánik a bolygó erőforrásaival, ráadásul semmi jelét nem adjuk annak, hogy igényeinket a Föld véges készleteihez akarnánk igazítani. A jelentés kiemeli, hogy az emberiség számára biztonságos életteret biztosító, fajunk túléléséhez szükséges kilenc alapvető környezeti stabilitási mutató („planetáris határ”) közül hatnál már túlléptük a kritikus határt. A hetediknél pedig, épp most zajlik a visszafordíthatatlannak látszó negatív folyamat. Hiszen továbbra is gyorsított ütemben pusztítjuk azokat az erőforrásokat, amelyek földi létezésünket biztosítják.

A hat bolygóhatár, amiken évekkel ezelőtt túlléptünk:

• klímaváltozás,
• bioszféra egységének megbomlása (a biodiverzitás csökkenése, fajok tömeges kihalása),
• szabad természet mezőgazdasági térséggé és városokká történő átalakítása (termőföldek terjeszkedése, erdőirtások),
• ivóvízpazarlás,
• beavatkozás a nitrogén- és a foszfátciklusba (a növényfejlődés meghatározói),
• vegyi és egyéb környezetszennyezés,

a hetedik, amivel kapcsolatban az utóbbi időben értük el a kritikus határt:

• az óceánok elsavasodása,

és a maradék kettő, amik esetében közel járunk a kritikus ponthoz:

• a szállópor-szennyezés,
• a sztratoszférikus ózonréteg vékonyodása.

Általános következtetés, hogy a bolygó fenntarthatóságával és a hosszú távú túlélőképességével kapcsolatos kedvezőtlen tendenciák folytatódnak. A szén-dioxid és a metán légköri koncentrációjának növekedése gyorsul, miközben az újrahasznosítási arányok csökkennek. A globális felmelegedés hatására a természetben olyan öngerjesztő folyamatok indultak meg, amelyek az erdőtüzek megnövekedett kibocsátásával együtt azt sugallják, hogy a Föld rendszereinek kedvezőbb irányú befolyásolására végleg elvész az esély.

Nagy probléma, hogy az éghajlati modellek szélsőséges klímaváltozást taglaló forgatókönyvei az előbbiekből adódó kockázatokat rendre alábecsülik, és ezért a döntéshozók általában figyelmen kívül hagyják azokat. A jelentés szerint hiába terjednek a zöld technológiák, hiába növekszik a szél és a napenergia aránya az energiamixben, hiába fejlődik szélsebesen az akkumulátoripar. A megdönthetetlen tudományos bizonyítékok ellenére úgy tűnik, hogy vészesen fogyatkozik a politikai akarat a fenti környezeti kihívások kezelésére.

Egyre szélesebb a szakadék a jövő fenntarthatósága érdekében szükséges intézkedések és az ezek megtételéhez szükséges döntéshozói elszántság között.

A helyzetet súlyosbítja a mindent átható dezinformáció, a klímaszkeptikus propaganda és a greenwashing. Az EASAC jelentése világos képet ad az emberiség előtt álló kihívásokról, a jelenlegi intézkedések elégtelenségeiről, a növekvő kockázatokról és a hatékonyabb fellépés lehetőségeiről, az Európai Unión belüli helyzetre koncentrálva. A 28 európai ország akadémiáit, köztük a Magyar Tudományos Akadémiát is tömörítő EASAC környezettudományi bizottsága bízik abban, hogy a politikai döntéshozók meggyőzhetők arról, hogy ezek a problémák nincsenek eltúlozva és nem fognak maguktól eltűnni. Éppen ezért lenne muszáj érdemben foglalkozni velük és konkrét lépéseket tenni a megoldásuk felé.

Az EASAC szerint a legutóbbi jelentés óta eltelt évek trendjei meglehetősen aggasztók

• Az éghajlatváltozás tendenciái negatívak – az üvegházhatású gázok kibocsátása és légköri koncentrációja tovább emelkedik, ahogyan az átlaghőmérséklet és az éghajlatváltozással összefüggő károk is.
• Az Európai Unióban az éghajlati szélsőségek gazdasági költségei összesen 162 milliárd euróra rúgtak az elmúlt 3 évben, miközben a 2022-es nyári hőséghullámnak több mint 60 000 áldozata volt a kontinensen.
• Az erőforrás-felhasználás tekintetében a kereslet tovább nő, miközben az újrahasznosítás aránya csökken, így a világgazdaságban már csak 7,2% a körforgás aránya (az európai 50% körül van).
• A biológiai sokféleség tovább csökken, az élővilág jövője nagy mértékben függ a még meg sem tett óvintézkedésektől.

A fentebb vázolt kép kiábrándítónak, sőt, kilátástalannak tűnhet az elmúlt években lezajlott széles körű nyilvános viták, nemzetközi és nemzeti kötelezettségvállalások, új szabályozások és piaci ösztönzők fényében. Az EASAC szerint a meghozott intézkedéseket végre is kellene hajtani a jelenlegi negatív tendenciák megfordításához. A zöld iparágak növekedésének volt néhány jótékony hatása, de nem elegendő a probléma mértékének kezelésére. A fosszilis tüzelőanyagoknak nyújtott hatalmas állami támogatásokat fel kellene számolni, miközben a szén-, olaj- és földgázlobbi hatékonyan küzd üzlete megőrzéséért. A kormányok továbbra is a bruttó hazai össztermék (GDP) megszállottjai. A siker egyedüli mércéjeként tekintenek rá, és kevés előrelépés történt az energia- és erőforrásigény gazdasági növekedéstől való elválasztására. Hasonlóan szakadék tátong a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítására irányuló kötelezettségvállalások és a konkrét cselekvések között is.

Az EASAC jelentése összefoglalja, hogy a meghozott intézkedéseknek miért volt ilyen csekély hatása. Rámutat azokra a leküzdhetetlennek tűnő akadályokra, amelyek a fenntarthatóság eléréséhez szükséges változások útjában állnak. Ezek leküzdéséhez rendszerszintű, szinergikus, strukturális, politikai, jogi, gazdasági, fogyasztói változásokra lenne szükség.

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy lehet-e még valamit tenni a katasztrofális éghajlati összeomlás ellen, és ha igen, akkor mit?

Mindenekelőtt nem szabad tovább figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket, mert az a pálya, amin jelenleg az emberiség halad, klímakatasztrófához vezet. Az európai tudósok az alábbi szakpolitikai javaslatokat teszik:

• A GDP-t (vagyis a bruttó nemzeti összterméket) mint a fejlődés mérőszámát – és így a politika legfőbb hivatkozási alapját – az emberek jóllétét jelző mutatókra kell cserélni, amelyek nem a biológiai sokféleség pusztítására és az erőforrások pazarlására késztetik a gazdaságot.
• A vállalatok vezetőinek és a részvényeseknek fel kell hagyniuk azzal, hogy a környezeti és társadalmi hatásokat a társadalom számára kezelendő externáliákként kezeljék. Az érintett feleket is bevonó kapitalizmus előrelépést jelenthet ugyan, de nem biztos, hogy igazodik a globális klímakrízis mértékéhez.
• Ahhoz, hogy a gazdaság- és szociálpolitikát úgy alakítsák át, hogy a bolygó lehetőségeihez mérten mindenki jólétben élhessen, a politikai vezetőknek fel kell hagyniuk az állandó GDP-növekedés esztelen céljával! Fel kell tenniük a következő kérdéseket: A gazdaság rugalmasságra van optimalizálva? Javul-e a többség élete? Ésszerű és igazságos a gazdasági berendezkedés? Megvédi bolygónkat és a jövő generációinak jólétét?

A jelentés átfogó cselekvési listát is tartalmaz a nem fenntartható tevékenységek fokozatos felszámolása érdekében. Olyan radikális megközelítéseket is ismertet, mint a gazdasági növekedés visszafogása, elégséges szinten tartása, sőt csökkentése.

Mike Norton, az EASAC környezettudományi programigazgatója a jelentés bemutatásakor elismerte, hogy a világban jelenleg zajló politikai folyamatok, a nagyhatalmak gazdasági játszmái, az Egyesült Államok irányváltása súlyos aggodalmakra adnak okot. Ugyanakkor Európának nem szabad feladnia eddigi eredményeit, tartania kell magát a klímakatasztrófa elkerülése érdekében tett vállalásaihoz. Az Európai Bizottság és Parlament előző ciklusában (2019–2024) hozott döntésekkel ugyanis az Európai Unió élen járt a problémák kezelésében, és olyan szilárd alapot teremtett, amelyre építeni lehet, amellyel példát mutat a világ többi országa számára.