A világon minden atomokból áll. A nehezebb elemek robbanások során jöttek létre, amelyek az univerzum minden sarkába eljuttatták azokat – ezek közé tartozik az atomerőművekben üzemanyagként használt urán is.

Az urán, vagy uránium egy mérgező és radioaktív nehézfém, a periódusos rendszer 92. számú eleme. Nevét az Uránusz bolygóról kapta. Egészen kis koncentrációban mindenhol megtalálható – elsősorban ércekkel együtt, kísérő ásványként. A kőzeteken és a talajon, épületek kőfalain és oszlopain kívül találhatunk urániumot a szénből származó hamuban, foszfortartalmú műtrágyákban és napsütéses strandok homokjában is. A folyók is folyamatosan szállítják az óceánokba, még ha a milliárdnyi részecske között meglehetősen elhanyagolható a mennyisége. A talajban az átlagos koncentrációja 3-5 gramm/tonna és a tengerek, óceánok vizének minden köbméterében található körülbelül 5 mg urán – ez tízszer nagyobb mennyiség, mint az édesvizekben. Annak ellenére azonban, hogy alacsony a koncentrációja, a földkéregben és az óceánokban található urán összmennyisége hatalmas. Ez az 51. leggyakrabban előforduló elem – negyvenszer gyakoribb, mint az ezüst. Az uránércet kétféleképpen lehet bányászni: mélyműveléssel, vagy külszíni fejtéssel, ha az uránban gazdag kőzet közel van a felszínhez. Jellemzően 5-8000 ppm koncentrációjú urán-szurokércből nyerhető ki gazdaságosan. A kibányászott urántartalmú kőzetet speciális módon porrá őrlik, majd kénsavban feloldják, hogy hozzájuthassank az uránhoz.

Az elemek különböző izotópokból állnak, attól függően, hogy mennyi neutron található a magjukban. Az urán természetes formában általában három izotópú változatban található meg bolygónkon. Az U238 a leggyakoribb, ez teszi ki a kinyert urán 99,28 százalékát, míg az U235 csupán 0,71 százaléknyi mennyiséget képvisel és egészen elenyésző (0,01 százalék) az U234 aránya. Az urán mindegyik izotópja instabil, azaz bizonyos idő elteltével más elemekké alakulnak át. Ennek az átalakulásnak a hosszát nevezi a fizika felezési időnek. Az U238 felezési ideje 4,47 milliárd év. Alapul véve a Föld becsült korát, a becslések szerint még birtokunkban van a bolygónk születésekor létrejött uránmennyiség közel fele. Az U235 felezési ideje 704 millió év, ami egy lényegesen rövidebb periódus, emiatt az eredeti készletnek csupán 1,5 százaléka áll a rendelkezésünkre.

Az uránérc önmagában nem túlságosan veszélyes, annak ellenére, hogy enyhén radioaktív és mérgező. Az uránról kialakult negatív kép dacára a nehézfém nagyjából annyira ártalmas, mint a só vagy a koffein. Ahogy a konyhasóból, az uránércből sem jó ötlet nagyobb adagot elfogyasztani, és a koffein is veszélyes lehet, ha egy bizonyos mennyiségnél többet viszünk be a szervezetünkbe. A mérgező hatás mindhárom esetben a dózison múlik. A természetben előforduló urán azért okoz egészségügyi problémákat, mert az uránium atom elpusztulása során más elemek jönnek létre. Ezek közül a legfontosabb a radon.

Ez a gáz bizonyos területeken gyakran szivárog be a házakba, és ott koncentrálódik a levegőben, főleg, ha nincs megfelelő szellőzés. Amikor belélegezzük, megtapad a tüdőben és meglehetősen erős radioaktív sugárzást bocsát ki. Cigarettázással kombinálva erősen növelheti a tüdőrák kialakulásának kockázatát, de akár önmagában is járhat ilyen komoly következményekkel.

Az uránt övező erős negatív érzelmek fő oka egy meglehetősen egyedi tulajdonság, amivel az U235 rendelkezik. Ez az anyag ugyanis hasadó – ez az egyetlen természetben előforduló atom, amelyben, azt elég magas koncentrációra feldúsítva, egy láncreakció indul el – ennek eredménye a maghasadás. Az ekkor felszabaduló hőenergia teszi lehetővé, hogy atomenergiát állítsunk elő.

Az urán tehát mindenhol megtalálható. Messze nem olyan veszélyes, mint ahogy sokszor feltételezzük és nem is annyira figyelemre méltó, ugyanakkor képes energia előállítására. Ennek a tulajdonságnak kihasználásával jutott az emberiség egy más üzemanyagoknál milliószor koncentráltabb energiaforráshoz – és innen származik az urán rossz híre is.