Több látogatói élmény, gorilla „nyelvi kurzus” az állatkertben.

2025. december 5-én sajtónyilvános esemény keretében mutatta be a Fővárosi Állat- és Növénykert az Emberszabású Majmok Házának megújult információs rendszerét, amelynek legizgalmasabb újdonsága az az interaktív állomás, ahol a gorillák hangja hallgatható meg.

Az eseményen dr. Sós Endre, főállatorvos, az Állatkert főigazgatója, Hanga Zoltán szóvivő, Montskó Éva, az Alapítvány a Budapesti Állatkertért kuratóriumának elnöke, egyben az ötletgazda is és a technikai megvalósítást végző Interton Group ügyvezetője ismertette a projekt hátterét és céljait. A gorillákkal közös, villásreggelivel összekötött programon a résztvevők ugyanazokat a gyümölcsöket, zöldségeket, ételeket fogyaszthatták, mint az üvegfal túloldaláról emberbemutatót néző emberszabásúak. Még a tányér is ehető volt. A megnyitóbeszédek során az állatkert vezetője külön kiemelte, hogy a fejlesztés emléket állít az októberben elhunyt Jane Goodallnak is, aki élete során többször is járt a Budapesti Állatkertben.

Az Emberszabásúak Házában és szabadtéri kifutóján jelenleg két szumátrai orangután és öt nyugati síkvidéki gorilla él. A legfiatalabb Indigo, az ötödik budapesti születésű gorillakölyök, aki december 23-án ünnepli majd nyolcadik születésnapját.

A világon egyedülálló gorilla „nyelvi labor”

Talán ez lehet a legpraktikusabb neve annak a résznek, ahol a látogatók összesen három, különböző magasságú emberekre optimalizált plexibura alá állva gombokkal választhatják ki, melyik Budapesten élő gorilla „beszédét” szeretnék megérteni. Hiszen rendszer különlegessége, hogy nem archív vagy illusztratív állathangokat hallhatunk, hanem valóban az üvegfal túloldalán élő öt gorilla hangmintáit rögzítették és rendszerezték. Így egyedekre lebontva ismerhetjük meg a gorillák egymás közti kommunikációját, amiből az is kiderül, mit jelentenek az egyes vokalizációk.

Az munkára felkért Interton Group munkatársai három héten keresztül gyűjtötték a hangfelvételeket és több száz órányi anyagot rögzítettek. Ezt követően a gondozók szakértelme segített az egyes hangok beazonosításában, hogy a látogatók is megtudhassák, melyik gorilla adta ki a hangot, milyen helyzetben és milyen érzelmi állapotban. A mikrofonokat úgy helyezték el, hogy ne zavarják az állatokat, ugyanakkor azok ne is férhessenek hozzájuk. A gorillák ugyanis kíváncsiak mindenre, a dolgok működésére is, ezért megvizsgálnak, szétszerelnek minden új tárgyat, ami a kezük ügyébe kerül.

Azt is fontos tudni, hogy az állatkerti közegben a gorillák hangja a szabadban is ritkán hallható, a beltéri páncélüveg pedig szinte teljesen elnyeli az állatok hangjait. Éppen ezért a „nyelvi labor” valóban új, eddig nem hozzáférhető információkat tár a látogatók elé. (Az állatkert a külföldi látogatókra is gondolt, így angolul is meghallgatható az informatív kommentár.) Az információs rendszer mellett olyan dolgok is megújultak, amelyek az állatok számára teremtenek kedvezőbb életfeltételeket.

Az Emberszabású Majmok Házának 1987-ben átadott épületét az elmúlt évtizedekben többször is korszerűsítették.

Megnövelték az állatok külső, szabadtéri, illetve beltéri férőhelyeit is. Idén, az őszi hónapok során az épület eredeti, az 1980-as évek technológiai színvonalát képviselő szellőzőrendszerét cserélték ki egy teljesen új, korszerű, energiahatékony és nagyon csendes működésű légkezelő és légtechnikai rendszerre. Ezzel párhuzamosan újították meg az állatház nézőterén elhelyezett információs rendszereket.

Az Állatkerti Alapítványnak felajánlott SZJA 1% támogatásokból megvalósult információs rendszer segítségével a látogatók minden eddiginél többet tudhatnak meg az állatházban, illetve a hozzá tartozó szabadtéri kifutókban lakó orangutánokról és gorillákról. A rögzített hanganyag tudományos kiértékelésére pedig távlati célként tekintenek az állatkerti szakemberek.

Hogyan „beszélnek” a gorillák?

A gorillák 20-25-féle vokális jelzéseinek gyakran stabil és értelmezhető jelentése van. Ráadásul a gorillák hangja és a hangmintázatuk az emberi hanghoz hasonlóan egyedileg felismerhető. Grammatikai szabályok nem érvényesek az általuk kiadott hangokra, hanem kontextustól függően használják azokat. A rövid, alacsony hangú morajlások a csoporton belüli figyelem felkeltésére, az ugatásszerű hangok a figyelmeztetésre és az izgalom kifejezésére szolgálnak. Magas hangon sípolnak játék közbeni interakciókban, és bizony üvöltenek, ha dominanciát akarnak mutatni, míg félelem, feszültség és konfliktus esetén sikítanak.

Az a legérdekesebb, hogy képesek kombinálni is a hangokat. 2014-ben készült egy részletes kutatás gorillák hangjáról, melyben kiderítették, hogy a morajlás és az azt követő rövid „ugatás” egy figyelmeztető, de még nem agresszív üzenet. Illetve azt is megfigyelték, hogy békés csoporthelyzetben különböző légzésminták és hangkombinációk segítségével képesek kommunikálni egymással. Mivel sok gorillacsoportban másképpen nyilvánulnak meg ezek a hangkombinációk, ezért beszélhetünk arról is, hogy az egyes csoportoknak sajátos, „dialektusnak” tekinthető kommunikációja van.

A világ legismertebb gorillája Koko volt. Ezt a fogságban nevelt nőstényt az 1970-es évektől tanították amerikai jelnyelvre. Koko több, mint 1000 jel aktív használatát és 2000-nél több angol szó megértését mutatta. Bár sok tudós vitatja, hogy valódi nyelvtani szabályokat használt-e, konszenzus van abban, hogy szimbolikus és érzelmileg árnyalt kommunikációra volt képes. A gorillák – a csimpánzok és a bonobók után – a legközelebbi rokonaink, DNS-ük körülbelül 98%-ban egyezik az emberével. Igazán különleges teremtmények, érdemes élőben megtapasztalni, hogyan kommunikálnak és miként viszonyulnak egymáshoz. Amikor pedig személyesen látjuk őket, gondoljunk bele, hogy közös ősöktől származunk!