2026. május 18-án különleges, Magyarországon eddig nem látott anyagból nyílt fotókiállítás a budapesti Néprajzi Múzeumban.

A Szépség rítusai – Tolldísz és testfestés Amazóniában című tárlat alapját az a kivételes kutatási archívum adja, amelyet a nemzetközi hírű belga kulturális antropológus Gustaaf Verswijver amazóniai kutatásai során hozott létre. A közel öt évtizedes terepmunka során létrejött gyűjtemény több mint 47 000 fényképfelvételt, mintegy 90 óra filmanyagot és több száz tárgyat foglal magában. Ennek egy része most először válik a magyar közönség számára hozzáférhetővé.

A kiállítás nem a teljes életmű bemutatására vállalkozik, hanem a közép-brazíliai esőerdőkben élő mebengokre (kajapó) közösségek körében 1974 és 2019 között készült fénykép- és filmfelvételekből, gyűjtött tárgyakból válogat. Az elnevezés kapcsán fontos megjegyezni, hogy a közösség önmegnevezése a mebengokre, míg a „kajapó” külső eredetű, ezért a kiállítás következetesen az önelnevezést használja.

A képek különleges értéke, hogy csaknem fél évszázadon át követhetjük végig egy őslakos közösség változásait. A korai fekete-fehér és színes negatívok, diák egy viszonylag zárt, a külvilággal csak alkalmi kapcsolatban álló közösséget mutatnak. Míg a legújabb digitális képek már egy globalizált világban tudatosan jelenlévő, saját médiával és politikai érdekérvényesítéssel rendelkező társadalmat dokumentálnak. Ilyen időbeli ívet átfogó fotóanyag ritkán kerül közgyűjteménybe.

A tárlat központi eleme a mebengokrék szépségfogalma, a mereremetx („akik szépnek mutatják magukat”).

A Gustaaf Verswijver antropológiai kutatásainak eredményeit is felhasználó kiállítás egyik legfontosabb üzenete, hogy a szépség itt nem pusztán esztétikai minőséget jelent. A fogalom egyszerre utal a test ünnepi átalakítására – a festésre, a haj formálására, a toll- és tojáshéjdíszek viselésére –, a névadási és más rituális alkalmak közösségi cselekvésére. Továbbá a természetből kapott és a sámánok által közvetített dalok, nevek társadalmasítására, valamint arra a bonyolult rendszerre, amely az ünnepi díszek öröklését és cseréjét szabályozza. A látogatók a fotókon keresztül ismerhetik meg, miként válik a test a világkép, a mítoszok és a közösségi identitás hordozójává.

A kiállítás különlegessége, hogy nemcsak az ünnepi pillanatot, hanem az előkészületek folyamatát is bemutatja.

Verswijver gyakran készített sorozatokat. Dokumentálta a test átalakulását lépésről lépésre, a festék felvitelétől a teljes díszbe öltözésig. A testdíszítés során természetes anyagokat – például növényi alapú és koromból készült pigmenteket, valamint tollakat és más organikus elemeket – használnak. Ezek alkalmazása pontosan szabályozott kulturális jelentésekkel bír. A képekből az is kirajzolódik, hogy a „szépnek mutatkozás” kollektív cselekvés. A közösség tagjai egymást festik, díszítik, segítik az átváltozásban.

A legfontosabb mebengokre rítusokon, a névadási szertartásokon a gyermekek megünneplése és védelme kerül a középpontba. A természetből – a sámánok közvetítésével – kapott nevek és dalok ezen alkalmak során válnak a társadalom részévé. A fotók mellett a Verswijver által gyűjtött tárgyak – tolldíszek, maszkok, lábcsörgők, testdeformálás eszközei – is láthatók. Még színesebbé teszi a képet, hogy a kiállításon a kutatót terepmunkáira rendszeresen elkísérő felesége, Martine de Roeck felvételei is szerepelnek.

Verswijver nem fotóművészként, hanem antropológusként dolgozott, mégis tudatosan komponált képeket készített, amelyek túlmutatnak az egyszerű etnográfiai dokumentáción. A kiállítás arra hívja fel a figyelmet, hogy az antropológus által készített fényképek valójában az őslakos szépségfogalom kulturális fordításának kísérletei.

Mindez megtekinthető 2026. május 18. – 2027. január 4. között az, I. emelet, projekt-tér (Hősök tere felöli oldalon).