1970 óta a világ vadvilágának 73%-a pusztult el, miközben az emberi népesség több mint kétszeresére nőtt.

A 21. század egyik legmeghatározóbb demográfiai trendje az urbanizáció, így a falvak elnéptelenedése is globális jelenség, amely különösen Közép- és Kelet-Európában, beleértve Magyarországot is, jelentős környezeti változásokat indukál a termőföldek elhagyásával. Érdekes, hogy ez a folyamat egyszerre jelent lehetőséget a természet helyreállítására és hatalmas kockázatot az ökoszisztéma számára, attól függően, meddig tart az elhagyottság. A falvak elnéptelenedésének hatása a közvélemény számára sokszor csak és kizárólag gazdasági, kulturális tragédia. Viszont egyre több ökológiai kutatás világít rá egy komplexebb valóságra. A humán jelenlét hiánya ugyanis elindítja az úgynevezett visszavadulási (rewilding) folyamatokat. Ezek pedig jelentősen befolyásolják a helyi ökoszisztéma további sorsát.

Globálisan százmillió hektárnyi termőföldet hagytak el 1950 óta. Európában és Ázsiában ez különösen intenzív folyamat. Egyre többen hagynak fel a gazdálkodással Kelet-Európában, Dél-Franciaországban, Dél-Koreában, Japánban és Indiai hegyvidéki részein is. Tudományos vizsgálatok szerint ez rövidtávon pozitív, hosszú távon azonban gyakran átmeneti jellegű, ami befolyásolja a biodiverzitást és a klímát. A vidék elnéptelenedésének egyik legfontosabb momentuma a másodlagos szukcesszió és az élőhelyek átalakulása. Amikor demográfiai, gazdasági vagy társadalmi okok a fiatalok a városokba költöznek nem csak elhagyatott házakat, kerteket és mezőgazdasági területeket látunk. Ha az ember felhagy a mezőgazdasági műveléssel és a kertek gondozásával, a természet azonnal válaszol.

A másodlagos szukcesszió során a bolygatott terület fokozatosan visszatér egy természetközeli állapotba.

A szukcesszió a növény- és állatközösségek egymás utáni váltakozását jelenti egy adott területen.

• Pionír fázis (1-5 év): Az elhagyott kertekben és szántókon megjelennek az egyéves lágyszárúak, gyomnövények és vadvirágok (parlagfű, pipacs). Ezek a növények gyorsan nőnek és rengeteg magot termelnek. Nő a beporzók (méhek, lepkék) száma is. De ebben a szakaszban a gyomosodásig a volt mezőgazdasági területeken nagyon magas a defláció veszélye.
• Átmeneti fázis (5-15 év): Megjelennek az évelő füvek és az első cserjék (pl. vadrózsa, kökény, galagonya). Ez a bozótosodás időszaka, ami kiváló fészkelőhelyet biztosít az énekesmadaraknak. Ebben az időszakban a fűfélék és az alacsony bokrok mérséklik a vízeróziót (50-70%-kal az első évekhez képest), de szeles területeken a defláció továbbra is jelentős marad, mivel a vegetáció még nem elég sűrű a szélárnyékoláshoz. De ez az időszak az invazív fajoknak is kedvez.
• Fiatal erdő fázis (15-50 év): A gyorsan növő fénykedvelő fafajok (pl. nyír, rezgő nyár, akác) elnyomják a cserjéket. De ez a szakasz kaotikus, sérülékeny és gyakran fajszegényebb, mint az előtte vagy utána lévő állapotok. Fényhiány léphet fel és fajszegénység is kialakulhat. Az erdő még túl sűrű a nagyvadak számára, de már túl sötét a rétek madarainak, így egyfajta biológiai sivatag jelenhet meg.
• Zárótársulás (50+ év): Kialakul az adott éghajlatra jellemző őshonos erdő (pl. tölgyes vagy bükkös), ami már stabil és hosszú ideig fennmarad.

Európában a másodlagos szukcesszió révén fajgazdagság nő, különösen intenzíven művelt területeken, ahol a biodiverzitás eleve alacsony volt. Például Spanyolországban elhagyatott falvakban permakultúra-projektekkel visszaállították a degradált tájakat, csökkentve az eróziót és növelve a talajtermékenységet.

A zaj– és fényszennyezés visszaesése szintén hozzájárul az ökoszisztémák regenerációjához.

Az éjszakai fajok, például a denevérek és a baglyok aktivitása nőhet, mivel a mesterséges fényforrások megszűnésével természetesebb életkörülmények alakulnak ki. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának Pentezug programja csatlakozott példásul a Rewilding Europe-hoz 2023-ban. Ez a nemzetközi nonprofit projekt 2011-ben azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Európában minél több helyen térhessenek vissza a védett illetve elhagyatott területekre az egykoron ott élt vadállatok.

Ugyanakkor megjelennek a negatív környezeti hatások is. Az ellenőrizetlenül burjánzó növényzet az invazív fajok (például a parlagfű vagy a bálványfa) melegágyává válhat, amelyek kiszorítják az őshonos flórát. Emellett a gondozatlan területeken, a már említett Spanyolországban például, megnő a bozóttüzek kockázata.

A magára maradt épületek az idő múlásával omladozni kezdenek, az építési törmelékek és szennyeződések (azbeszt, nehézfémek, festékmaradványok) a talajba és a vízbe juthatnak. Az is probléma, hogy a természetes szukcesszió olyan irányba viheti a tájképet, amelyet a legtöbb ember csúnyának ítél. Ráadásul az illegális hulladéklerakás is gyakorivá válik, mivel az ellenőrzés hiányában a környékbeli lakosok gyakran használják ezeket a területeket szemétlerakóként.

Sok esetben a gazdasági területek elhagyása efemer, azaz tiszavirág életű.

Átlagosan 14 évig tart, utána újra művelésbe vonják, ami meghiúsítja a regenerációt, mert a fajok helyreállása évtizedeket igényel. A pár évig tartó recesszió vagy spekulatív célú parlagon hagyás miatt egy elhagyott terület ökológiai csapdába kerülhet. Az ilyen területeken egy hatalmas tájsebet látunk, ahol csak a legellenállóbb gyomnövények élnek meg. Így, amikor a gazda 3-4 év után visszatér, gyakran egy kezelhetetlen, gyomokkal teli földet talál, amit csak drasztikus vegyszerezéssel tud újra használatba venni. Ez viszont továbbrombolja a talaj élővilágát.

A tudomány használja az intermedier zavarás hipotézisét, ami megállapítja, hogy a közepes mértékű bolygatás jót tesz a sokféleségnek. Joseph H. Connell szerint a biológiai sokféleség nem akkor a legnagyobb, ha egy területet békén hagyunk, és nem is akkor, ha folyamatosan zaklatjuk, hanem valahol a kettő között. De egy erdőlakó madár vagy egy ritka hüllő nem költözik be egy területre, ha ott 2-3 évente újra traktorok járnak. A falvak elnéptelenedésének hatása csak akkor lenne igazán pozitív a természetre, ha meghaladná a 30-50 évet.

Az ember és a természet kapcsolata egy láthatatlan szövetség és nem egy fekete-fehér történet, ahol az ember csak pusztít, a természet pedig csak akkor virágzik, ha mi eltűnünk. Ezért fontos vizsgálni, milyen a falvak elnéptelenedésének hatása a természetre. Talán a természetnek nem az érintetlenség az egyetlen ideális állapota, hanem a stabilitás és a mozaikosság.

Források:

• Nature
• Terrasafe
• The Nature Conservation Society of Japan