Az ELTE Szociálpszichológia Tanszék munkatársai a járvány során négy alkalommal is megkérdezték a lakosság véleményét.

A nem reprezentatív lekérdezés témája a koronavírus-járvány során hozott rendeletek és járványügyi intézkedések betartása volt. A felmérés legutóbbi szakaszának adatfelvételei azt mutatják, hogy a kutatás résztvevői a korlátozásokat többnyire helyénvalónak ítélték. A kérdőív kitöltői leginkább akkor követték a bevezetett szabályokat, ha azokat értelmesnek és hatékonynak érezték.

Kende Anna egyetemi docens kutatócsoportjának felmérését először a koronavírus-járvány első hullámának kezdetekor (2020. március 25-30. között) töltötte ki több mint ötezer fő. Közülük 1019 ember vállalkozott arra, hogy a második hullám kezdetén (2020. szeptember 5-10. között) negyedszer is válaszoljanak a kutatók kérdéseire.

A felmérés célja az volt, hogy a szakemberek a járvány különböző szakaszaiban követni tudják a hatóságokkal való együttműködés esetleges változásait és magyarázatot találjanak ezekre.

Az ELTE PPK kutatói az első adatfelvétel eredményeiről már korábban beszámoltak. Most az azt követő három adatfelvétel megállapításait ismertették. Azokra a résztvevőkre szorítkoztak, akik az első és a negyedik adatfelvételben egyaránt részt vettek. Az eredmények arra mutattak rá, hogy a válaszadók továbbra is a számukra ésszerűnek tartott járványügyi intézkedések követésére motiváltak leginkább. A “vak engedelmesség” (vagyis a hajlandóság a járványügyi intézkedések betartása egyet nem értés esetén is) leginkább ott bukkan fel, ahol az emberek úgy gondolják, hogy az intézkedések helyesek és hatékonyak.

„Ezt támasztja alá az is, hogy a járványügyi intézkedések kritikájára továbbra is viszonylag nagy a fogékonyság. Ennek legfontosabb magyarázata, hogy az emberek elutasítják azt a fajta vezetési stílust, amely leginkább a tekintélyre hivatkozik. Mint például ami azt ígéri, hogy minden veszélytől megóv. A kutatás alapján úgy tűnik, hogy fél év elteltével a szabálykövetés hátterében az intézkedések hatékonyságának kiértékelése, az azokkal való egyetértés áll.” – magyarázza a felmérés legfrissebb eredményeit Kende Anna.

Az első hullám során a “vak engedelmesség” három fő tényezőtől függött: a tekintélyelvűség mértékétől, a kormány járványügyi intézkedéseivel való egyetértés mértékétől, illetve attól, hogy mennyire tartották hatékonynak a konkrét intézkedéseket. A második hullám kezdetén már a tekintélyelvűség elvesztette jelentőségét az engedelmesség meghatározásában. Ennek szerepét átvette, hogy a koronavírus során mutatott viselkedés mennyire tükrözi a személy morális meggyőződését. Az hogy az egyén szerint mi a helyes hozzáállás az egyes intézkedésekhez.

A koronavírus-járvánnyal összefüggő attitűdöket vizsgáló felmérés során más is kiderült. A hatóságokkal való együttműködés mértéke valamelyest csökkent a márciusban mért adatokhoz képest. Míg korábban az emberek 31 százaléka vélekedett úgy, hogy abban az esetben is betartaná a korlátozásokat, ha éppen nem ért egyet azokkal, a második hullám elejére ez az arány 26 százalékra csökkent.

A kutatás vezetője ugyanakkor hozzátette: „A nyáron mért adatokhoz képest a legutolsó adatfelvétel némileg magasabb együttműködési hajlandóságot mutat. Ez azt jelentheti, hogy bár az emberek szkeptikusabbak az első hullám óta. A második hullám kezdete mégis valamennyire hatott a résztvevők veszélyérzetére.  Ezen keresztül annak a felismerésére is, hogy a szabályokat mindenképpen be kell tartani.”

Érdekes adat még, hogy a járványügyi intézkedések betartásának hajlandóságában a kritikus hangokra való odafigyelésre szintén csökkent.

A márciusi 86 százalékhoz képest ugyanis most csak 79 százalék mondta azt, hogy érdemes ezekre a kritikus hangokra odafigyelni. Ennek részben az lehet a magyarázata, hogy az utóbbi időben a kritikus hangok között nagyobb teret nyertek a tudománytalan nézetek és az összeesküvés-elméletek.

„A csökkenés egyik lehetséges oka, hogy a kritikus hangok mára már többeknek jelentik a tudományellenes véleményeket, mint a járvány kezdetén. A kritikus hangokra való odafigyelést a tekintélyelvűség elutasítása határozza meg a legerősebben a vizsgált változók közül. Emellett szerepet kapott a járványügyi intézkedésekkel való egyetértés hiánya és az együttérzés a leginkább kitett csoportokkal. Az első hullám elején kis mértékben a tudományba vetett hit is növelte a kritikákra való fogékonyságot. A második hullám elején azonban ennek hatása elmúlt, ehelyett a hatékonyság hiánya az, amely szerepet játszik.” – fejtette ki a kutatás vezetője.

A kutatást az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola hallgatói, Csaba Sára, Nyúl Boglárka és Engyel Márton végezték.