A Jupiter különös magja


A Jupiter különös magja
Fotó: NASA / Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma / Délnyugati Kutatóintézet / Goddard Űrrepülési Központ
Olvasási idő: 2 perc

Évmilliárdokkal ezelőtti gigantikus frontális bolygóütközés lehet a magyarázata a Jupiter különös magjának.

Az amerikai űrkutatási hivatal (National Aeronautics and Space Administration – NASA) Juno-missziójának adatait a Rice Egyetem és a kínai Szun Jat-szen Egyetem csillagászai tanulmányozták. A Jupiter a Naprendszer első évmilliói idején, nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt ütközhetett egy kialakulóban lévő bolygóval, ez magyarázhatja azokat a meglepő adatokat, melyek szerint a Jupiter magja a vártnál kevésbé tömör és nagyobb kiterjedésű.

Andrea Isella, a Phys.org portálon megjelent tanulmány társszerzője rejtélyesnek nevezte a dolgot. Szerinte a jelek arra utalnak, hogy történt valami, ami felkavarta a Jupiter magját és lehetséges, hogy ez egy gigászi ütközés volt. A bolygó kialakulásáról szóló vezető tudományos elméletek szerint a Jupiter tömör, köves, jeges bolygókezdeményként indult, később sűrű atmoszférája alakult ki az úgynevezett eredeti, gázból és porból álló korongból.

Amikor a tanulmány vezető szerzője, Sang-Fej Liu előadta elméletét arról a hatalmas bolygóütközésről, amely a Jupiter tömör magját vegyítette atmoszférája külső, ritkásabb rétegeivel, Isella szkeptikus volt.

„Nagyon valószínűtlenül hangzott, egy a billióhoz lehetett az esélye. Sang-Fej kalkulációi azonban meggyőztek, hogy mégsem annyira lehetetlen” – mesélte Isella.

A kutatócsoport több ezer számítógépes szimulációt futtatott le. Azt találták, hogy a gyorsan növekvő Jupiter megzavarhatta a közeli “bolygóembriókat”, melyek a bolygóvá válás korai szakaszában voltak. A kalkulációk tartalmazták az ütközés valószínűségének becsléseit különböző forgatókönyvek és becsapódási szögek szerint. Minden esetben azt találták, hogy legalább 40 százalék az esélye, hogy a Jupiter az első néhány millió évében lenyelt egy bolygókezdeményt. A Jupiter nagy tömegvonzása miatt a frontális ütközés esélye nagyobb lehetett, mintha csak súrolták volna egymást.

Az ütközés elmélete még meggyőzőbb lett, amikor a 3D-s szimuláció megmutatta, hogyan alakíthatta át az ütközés a bolygó magját. Az ütköző bolygókezdemény olyan lehetett, mint a lövedék, áthatolt a légkörön és frontálisan eltalálta a magot.

Az ütközés előtt a mag nagyon tömör volt, de a telitalálat felaprózta, szétszórta a darabjait.

A Juno mérései szerinti sűrűségű magot csak olyan ütközés hozhatott létre, amelyben egy Földnél mintegy tízszer nagyobb bolygóembrió frontálisan rohant a Jupiterbe. A Junót 2011. augusztus 5-én indították útnak a Floridában lévő Cape Canaveral-i légitámaszpontról. Jupiter körüli pályájára 2016. július 4-én érkezett meg. A szonda elsődleges célja, hogy megértse a Jupiter eredetét és fejlődését. Szilárd bolygómagot keressen, feltérképezze mágneses mezejét, víz és ammónia után kutasson, és vizsgálja a bolygó légkörét.



Previous Északi és déli sarki tengeri jég 2019 júliusában
Next Európa legnagyobb sugárvédelmi konferenciája lesz hazánkban

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.