Bálint-napi tudnivalók


Bálint-nap

Világszerte, de főleg az angolszász országokban február 14-én tartják a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét,

amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés közvetlen átvétele miatt, mint Valentin-nap vált ismertté. Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje.

Szent BálintA Valentin-nap története az ősi pogány kultúrákig nyúlik vissza. Rómában február 15-én tartották a pásztorünnepet, azaz a Luperkalia (Luperkusz isten a nyájak és a termés védelmezője) fesztivált. Az emberek énekelve és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy védje meg őket és nyájaikat, valamint hogy tartsa meg termékenységüket. Akkoriban a fiatal férfiak és lányok élete szigorúan el volt választva egymástól, viszont a fesztivál előestéjén február 14-én a lányok nevét felírták egy papírra és egy tálba tették. Minden fiú húzott egy nevet, aki így párja lett az ünnepségen és sokszor egy egész életen át.

A feljegyzések szerint a 3. századból, II. Claudius római császár idejéből három Valentinus nevű keresztény mártír is ismert, de azt nem sikerült azonosítani, hogy melyikük tiszteletére rendelte el 496-ban I. Gelasius pápa Valentinus ünnepét, így indokolva azt: „…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.” A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

A szerelmesek napjának eredetét kutatva több elmélet is született, melyek Szent Bálint történetéhez kapcsolják azt a szokást, hogy a szerelmesek ezen a napon megajándékozzák egymást.

A történet egyik változata szerint a szerelem és a szeretet ünnepének eredete Szent Valentin, római pap nevéhez fűződik, aki mártírhalált halt, mert nem adta fel kereszténységét a vallás üldöztetése idején. Kr.u. 269. vagy 270. február 14-én halt meg. A legenda szerint a börtönben töltött idő alatt üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket és ne felejtsék el őt.

A történet másik változata szerint Szent Bálint, Terni püspöke, aki a XIV. szádban a jegyesek és fiatal házasok védőszentje volt, mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték. A legenda szerint az uralkodó megtiltotta az udvarában élő férfiaknak, hogy megnősüljenek és érvényteleníttette a házasságokat is. Úgy látta, ha a katonáinak nincs családja, nincs kihez haza menniük, szívesebben állnak harcba, sokkal kitartóbbak és elszántabbak lesznek a csatákban. Ennek ellenére a püspök a szerelmeseket titokban, a keresztény szokások szerint megeskette egymással és mindenki úgy hitte, hogy ezek a házasságok jó csillagzat alatt születtek. Amíg a püspök halálos ítéletét várta a börtönben, beleszeretett börtönőre vak lányába és hite erejével visszaadta a látását. Mielőtt február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Valentintod.” Ez a Valentin-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.

Babonák, hagyományok

Számos babona, hiedelem, nép és szokás társult az idők folyamán ehhez a naphoz. A Valentin nap köztudottan a férjfogásról szólt, így ehhez kapcsolódik a legtöbb szokás is. Ha a lányok Bálint napba lépő éjfélkor kimennek a temetőbe, akkor megláthatják a leendő férjüket. A párna alá tett babérlevélnek is ez volt a célja, ebben az esetben ugyanis az lesz a leendő férj, akiről álmodik a lány. Amikor már megvan a kiszemelt fiú, nem kell mást tenni, mint megenni egy kilencmagú almát, és a magokat óvatosan a fiú zsebébe rejteni, így a szerelem garantálva van. Ha ez valamiért mégsem működne, akkor a kiszemelt fiú lábnyomát ki kell szedni hóból, vagy sárból és el kell ásni a küszöb alá. Ezután már csak a házba kell csalni az illetőt, aki a küszöbön átlépve nemsokára megkéri a lány kezét. A későbbi gyermekáldást is ezen a napon lehetett megjósolni. Félbe kell vágni egy almát és ahány magját meg tudtuk számolni annyi gyerek várható. Még a madarak is fontos szerephez jutottak. Ha egy hajadon lány verebet lát Valentin napon, akkor szegény ember lesz a férje, míg ha tengelicét pillant meg, akkor tehetős ember felesége lesz. Aki kilenc kútról vizet hoz és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, az illető mindig szeretni fogja. (Ma már talán kilenc különböző csappal is működhet a dolog!) Ha a lányos házhoz érkező fiú lábához dörgölődzik a macska, akkor a fiú abból a házból fog nősülni. Aki Valentin-napon madárral álmodik, hamarosan férjhez fog menni. Olyan egyszerű Bálint napi szokások is születtek, mint a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz, vagy nem szabad veszekedni, megsértődni, megharagudni, mert az szerencsétlenséget hoz.

Minden országban mások a hagyományok

RosesMa már Magyarországon is az angolszász hagyományok dominálnak. A párok együtt töltik ezt a napot és ajándékokkal lepik meg egymást.

A köztudomással ellentétben, viszont már az angolszász hagyományok megérkezése előtt is fontos szerepet tulajdonítottak ennek a dátumnak Magyarországon. A népi hiedelem szerint a madarak ezen a napon tartják lakodalmukat és választanak párt maguknak. Sok helyen ezért magokat szórtak szét nekik, hogy segítsék örömüket. Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várták vissza őket. A gyümölcsöskertekben ekkor kezdték meg a fák metszését, és gyümölcsfát is ültettek, mert azok így hamarabb hajtottak rügyet, és gazdag termést hoztak. Napkelte előtt a szőlőtermesztők megkerülték a szőlőt és megmetszették mind a négy sarkán a tőkéket, ezzel óvták őket a tolvajoktól és madaraktól. Máshol a gazda ugyanezzel a céllal körüljárta háza táját. A kőművesek ezen a napon misére mentek, imádkoztak, hogy Bálint őrizze meg őket a leeséstől a magas állványokon. Mohácson Bálint napja régen böjti nap, amikor csak egyszer ettek, zsír nélkül főztek, templomban imádkoztak, gyóntak, áldoztak. A népszokások szerint Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig. Voltak, ahol a fákra perecet és aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.

Február 14. az időjóslásra is kiváló alkalom. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó idő lesz. Ha ezen a napon a pacsirta azt mondja “csücsülj beö”, még hidegre kell számítani. A szeles idő azt jelenti, nem lesz tojás egész évben, az eső azt, hogy a kukoricán kívül nem lesz jó termés.

Németországban ezen a napon a férfiak Valentin-édességcsomagokat, kártyákat, parfümöt és virágokat ajándékoznak a nőknek.

Japánban a nők ajándékozzák meg a férfiakat február 14-én és csokoládét adnak a férjeiknek, főnökeiknek, barátaiknak és a család férfi tagjainak tiszteletük kifejezéseként, majd egy hónappal később március 14-én az úgynevezett Fehér Napon a férfiak viszonozzák az ajándékokat.

Dél-Koreában hasonlóan zajlik az ünnep, de kiegészül egy Fekete-nappal, ekkor, aki sem február 14-én sem március 14-én nem kapott ajándékot, az április 14-én gyászolja ezt és tésztát eszik fekete szósszal.

Olaszországban a szerelmespárok hidakon, folyóknál vagy tavaknál találkoznak. Itt, fognak egy lakatot, amire ráírják a nevük kezdőbetűit és odazárják egy kerékpártárolóhoz. Ezután a pár mindkét tagja egy-egy kulcsot dob a vízbe és kívánnak valamit magukban. Ezeket a kívánságokat nem árulhatják el senkinek, de valószínűleg valamennyien az örök szerelemre vágynak.

Finnországban a Valentin-napot a barátság napjaként ünneplik, amelyen a barátok képeslapot küldenek és kisebb ajándékokkal lepik meg egymást.

Franciaországban a Valentin-nap a szabadság napja volt a nők számára, akik ezen a napon akár ki is léphettek házastársi kötelezettségeik alól (vagyis akár meg is csalhatták férjüket), és mindehhez a férjnek még jó arcot is kellett vágnia.

Brazíliában a szerelmesek napját június 12-én tartják a házasság védőszentjének névnapján. Februárban amúgy sem alkalmas erre az idő, amikor tombol a karneváli láz, ami inkább szól a túlfűtött szenvedélyről és testiségről, mint a meghitt szerelemről.

Angolszász területen a Valentin-nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje“ (Parlement of Fowls) című költeményére nyúlik vissza, mely az 1383-ban, feltehetően II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és ekkor adták elő első alkalommal. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.

A XV. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.

Az 1800-as évektől az üzleti világ felismerte az ünnep jelentőségét, és arra buzdít mindenkit, hogy minél több és drágább dolgot vásároljunk szeretteinknek, mert ezzel fejezhetjük ki, hogy szeretjük őket. A mai ajándékozás már inkább a pénzköltésről szól, üdvözlő kártya helyett pedig inkább sms-t küldünk.



Previous A 2014. évi XXII. téli olimpia számokban
Next Globális nevelési szemlélet tanároknak

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.