A Tudománypláza legfiatalabb újságírói idén is ellátogattak a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezett, elsősorban gyerekeknek szóló kiállításra.

A Bűvös óceán kiállításra egészen április 30-ig lehet ellátogatni, így aki csak a cikk elolvasása után kapna kedvet hozzá annak is van lehetősége rá. A rendezvény ezúttal a Bűvös óceán nevet kapta, amiből azonnal következtetni lehetett annak rejtélyes, víz alatti témájára. A Vajdahunyad várba érve, egy kedves lány igazított minket útba, akitől megkaptuk a játékfüzeteinket, a játéklapokat, illetve egy-egy kék golyót, aminek segítségével a 0. állomást teljesíthettük. Válaszolnunk kellett egy, még számunkra is beugratós kérdésre, amiben egy hatalmas elképzelt kanál segítségével a képen látható földgömbből ki kellett mernünk az összes vizet, melyet vízgömbbé kellett formáznunk (persze csak képzeletben!) és ez alapján megadnunk mekkora is lehet ez a gömb.

A trükk tulajdonképpen a küldetés leírásának túlértelmezésében rejlett, hisz nem a valós Földre célzott a feladat, hanem az elképzelt, „kicsiny”-re, így mi könnyűszerrel választottuk a legnagyobb vízgömböt, abban a hitben, hogy okosabbak vagyunk, mint egy kisiskolás. Hála Istennek, nem rohantunk vissza azonnal a válasszal a főállomásra, hanem kedves segítőtársunk, egy pingvin lábnyomait követve ellenőriztük a megoldást. Ez a segítség a játék egész területén, minden feladatnál elérhető volt bárki számára, ha nem jött volna rá a helyes válaszokra.

A rendezvény sosem hagyja ki a lehetőséget, hogy megragadja egy frappáns meseszál segítségével a gyerekek figyelmét, belevéve a tudományos információkat is a feladatok alatt. Ezúttal egy találékony professzor fondorlatos tengeri kísérleteit, kutatásait követhettük nyomon, akinek ravasz tervei sok felfedeznivalót ígérnek a látogatóknak. Szám szerint 16 tengeri helyszín van, amik egy képzeletbeli tengeralattjáróval közelíthetők meg.

Szeretnénk kiemelni a nekünk legjobban tetsző állomásokat, azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csinálhassunk a kalandvágyó gyerekeknek és a hihetetlenül kitartó, gyereklelkű szüleiknek a kiállítás megtekintéséhez.

Első állomás

Miután sikeresen teljesítettük a 0. állomást, alig vártuk, hogy elkezdhessük a titkos tengeri felfedező utunkat, a bűvös óceánban. Küldetésünk nem más volt, mint hogy leleplezzük a találékony professzort, aki agyafúrt ötletekkel igyekezett megszerezni az óceán csodálatos kincseit. Minden kisebb állomáson furfangos fejtörők várták a kicsiket és felnőtteket egyaránt. Majd eljött a várva várt pillanat, gyermeki izgatottsággal beléphettünk a kék függöny mögé, ezzel elkezdődött a kalandos utazásunk.

Önfeledten, szinte újra gyermekké válva elérkeztünk az első állomásunkra, az álcázott járműhöz. Az első állomásra érve fel is olvastuk az első feladványhoz tartozó rövid történetet. El kellett képzelnünk, hogy hajnalodik, valamint lármás sirályok köröznek körülöttünk, de indulnunk kell, hiszen a professzor rejtélyes kutatóállomásához hosszú út vezet. Álcázott, villámgyors, világító tengeralattjárón indultunk az óceán mélyére.

Ezen az állomáson nem voltunk egyedül (bár hétköznap általában kevesebben vannak). Egy hölgyöt kisgyerekkel karöltve igyekezett türelmesen és készséggel segíteni, persze épp annyira, hogy a gyerekek maguk jöjjenek rá a helyes megoldásra. Miközben mi is a fejünket törtük, a hölgy kedvesen és mosolyogva jelezte, hogy nyugodtan menjünk előrébb, mivel a gyerekek nem igazán értették mi is pontosan a feladatuk, hiába olvasta és mondta el nekik sokadjára. Így közelebb mehettünk, a sok szín és remek megvilágítás minket is magával ragadott.

A feladvány során fel kellett ismernünk egy tengeri állatot. Természetesen egy kis tudásra szükség volt a helyes megoldáshoz, így az a gyerekekhez képesti néhány többlet év hasznosnak bizonyult. Ügyesek és persze büszkék voltunk, mert rájöttünk a helyes megoldásra. De, aki nem jött volna rá, az is logikusan kikövetkeztethette, illetve követve a pingvin lábnyomokat egy információs táblához juthatott el, ahol csupa érdekes és hasznos információt kaphatott segítségül, amiről nem igazán tud az ember. Még olyanokat is, amiket az iskolában sem tanítanak. Például, hogy az ördögrája nevével ellentétben békés és szelíd állat és legfőképp meleg vizekben, illetve a felszín közelében találhatóak meg. Mert megtaláltuk a következő állomáshoz vezető fényjelet indultunk is gyorsan tovább, várva a többi feladványt. Szinte azon kaptuk magunkat, hogy picit versenybe szállunk a gyerekek ellen.

Negyedik állomás

A negyedik állomás neve nem más volt, mint a Felemás átváltozás. Azt kellett elképzelnünk, hogy nyílt tengeren siklik a búvárhajónk, majd hirtelen egy puha tárgyba ütközünk, ami egy vízen lebegő, elveszett, süllyedő édes fehér játékmackó. A plüssfigura a professzor egyik kísérletének áldozata, de a mackó elkezdett átváltozni. Látszólag ártatlan játéknak tűnt, de itt-ott fel lehetett fedezni tengeri állat jellemzőit. A kérdés az volt, milyen állattá változik át a plüssjáték. Leopárdfókává, kardhallá, vagy esetleg kardszárnyú delfinné? Ahhoz persze, hogy megfejtsük minden oldalról alaposan meg kellett figyelnünk. Majd szinte egyszerre mutattunk arra, ami a helyes választ rejtette.

Tizedik állomás

Egy kalandor személyébe képzelve magunkat, mélysötét árkok között cirkáltunk. Valami rejtélyes szerkezet viszont felkavarta az óceán fenekét, így olyan örvény keletkezett körülöttünk, hogy egymást sem láttuk a viharban. Ki kellett vetnünk hát a hálónkat, ha meg akartunk menekülni belőle. Csak arra kellett vigyáznunk, hogy egy olyan állatot fogjunk meg, ami a mai napig él a tengerben. Ha egy őslényt kapunk volna el, örökre elnyel bennünket a múlt sötétje. Már a játékfüzet leírásának olvasása alatt kivert a víz bennünket, mégha csak egy meséről is volt szó. Három lehetőség közül lehetett választani: farkashal, páncélos hal és üllős cápa. Mindezeket élethű figurákkal ábrázolták, így a kisebbek is könnyebben el tudták képzelni milyen élőlényekről is van szó. Berozsdásodott biológiatudásunkat bevetve fejtettük meg a kérdést, otthagyva a tengerfenék túlságosan félelmetes mélyét.

Tizenkettedik állomás

A Narvál Tornyok a professzor tengermélyi kutatóállomása. Itt szövi ármányos terveit, végzi kísérleteit. Ezen az állomáson figyelnünk kellett arra, hogy kardhalak őrzik a helyet, ezért egy medúza segítségével juthattunk csak be. A medúza kinyitott számunkra egy ablakot, ahol éppen beslisszolhattunk úgy, hogy az őrök ne lássanak meg. A játékos táblán a villódzó ablakocskát kellett megtalálnunk. Nehézsége talán a felsorolt válaszlehetőségekben rejlett, hisz egy kisgyermek számára nagyobb fejtőrést okozhat melyik típusú ablakelnevezés a helyes.

Összegezve elmondható, hogy nagyon ötletes, színes és tanulságos volt a Bűvös óceán kiállítás. Hiszen nem csak a gyerekek, de a felnőttek is játszva tanulhattak az óceán élőlényeiről, érdekességeiről. Talán az állomásokon – a gyerekek szemszögéből nézve – kicsit hosszúra sikeredtek a szövegek, és ez megnehezítette számukra a koncentrációt. A második nagyobb teremben is sokan elveszettnek tűntek, mivel sokszor belezavarodtak, merre is kell pontosan menniük. Mindazon által pozitívum, hogy nem csak a tudományos ismereteiket kellett használniuk, hanem fantáziájukat is szabadjára engedhették kicsik és nagyon egyaránt. Ha ügyesen játszunk, a végére leleplezhetjük a professzor kilétét, azonban vigyázni kell, mert meglepetéseket, sőt váratlan fordulatokat is rejt az utolsó állomás. A részvételért, valamint a helyes megfejtésért ajándékkal jutalmaznak mindenkit.

Hogy ki is a Professzor? Nekünk sikerült kitalálnunk. Most Önökön, rajtatok a sor!