A Harvard tudósai szerint az éjszakai gyereksírás és a szoptatásra való igény az evolúciós előnyök szerzése érdekében történik,
Haig szerint a múltban az újszülötteknek annál nagyobb esélye volt a túlélésre, minél később születtek testvéreik.
„Az éjszakai sírás időzítése is ezt a teóriát támogatja – mondja Haig. – Az anyatejjel táplált babák hat hónapos kora környékén, pontosan akkor, amikor már lehetséges lenne, hogy az édesanya újra teherbe essen, megszaporodnak az éjszakai felriadások, és csak ezután kezd lassan javulni a helyzet.” A genetika szintén bizonyítja az elmélet igazságát. Azok a kicsik, akik bizonyos géneket örökölnek az édesanyjuktól, nyugodtabban alszanak éjszaka, mivel így támogatják a nők biológiai érdekét – hogy újra teherbe essenek. Ezzel szemben azok az újszülöttek, akik ugyanazt a gént az édesapjuktól kapják meg, gyakrabban felébrednek, így odázva el a peteérést. Haig ezt azzal magyarázza, hogy a férfiak nem rendelkeznek egyértelmű evolúciós garanciával, hogy a következő magzat is az övék lesz, ezért nem fűződik akkora érdekük az újbóli megtermékenyítéshez.
Haig tanulmánya egy 1987-es munkából (Jones – De Costa: A suggested adaptive value of toddler night waking: Delaying the birth of the next sibling) indul ki, amelynek fő állítása szerint a szoptatott babák, akik sokat sírtak éjszakánként, később komolyabb testvéri versengésről tettek tanúbizonyságot, mint akik nyugodtan aludtak. Nem meglepő módon Haig kutatása meglehetősen nagy figyelmet kapott a tudósközösségtől. James McKenna antropológus (University of Notre Dame) például rámutat, hogy a gyerekeknek számos más oka is lehet a felébredésre: melegük lehet, fázhatnak, éhesek lehetnek, vagy megijedhetnek. Ráadásul McKenna és a kollégái kimutatták, hogy az éjszakai felriadások 40 százalékát az édesanyák okozzák valamilyen zaj keltésével. Az ilyen felébredések megakadályozzák, hogy a csecsemők túl mély álomba merüljenek (és esetleg megfulladjanak), így olyan előnnyel járnak, ami legyőzi a fogamzásgátlással kapcsolatos érvelést.
Ha viszont mégis Haignek van igaza, és az éjszakai sírás legfőbb célja tényleg a kistestvér érkezésének elodázása, a gyerekek érdeke konfliktusban áll az anya evolúciós céljával, ami az lenne, hogy minél több utódon keresztül továbbörökítse a génjeit.
Haig szerint ez a szülő-gyerek kapcsolatok egy eddig figyelmen kívül hagyott elemére hívja fel a figyelmet.
„Az anyák biológiai célja, hogy maximalizálják a túlélő gyermekeik számát, nem az, hogy maximalizálják minden egyes gyermek esélyeit a túlélésre.” Arra nincs mód, hogy megvizsgáljuk, hogy a korábbi történelmi korokban mekkora jelentősége volt az éjszakai sírásnak a csecsemők túlélése szempontjából, a mai körülmények pedig meglehetősen eltérőek. A fogamzásgátlás, a bébiételek széles skálája, és az egészségügyi ellátottság fejlődése miatt a modern kori babák kevésbé motiváltak, hogy egykék maradjanak. Attól függetlenül, hogy Haig elmélete helytálló-e vagy sem, a tanulmánynak egy másik üzenete is van: a szülőknek nem kell görcsösen ragaszkodniuk ahhoz, hogy mindent jól csináljanak.
„Népszerű elképzelés, hogy az újszülöttek törékeny kis lények, akiket örökre tönkretehetünk, ha egyetlen dolgot is rosszul csinálunk. Evolúciós szempontból e mögött nincs semmiféle logika – a gyerekek az etetési és alvási napirend elég széles skáláját meglehetősen jól kezelik. Emiatt például nem kell feltétlenül minden éjszakai felsírást etetéssel megoldani.”
No Comment