A világon először szállt le az Északi-sarkon, kétüléses motoros siklóernyővel, az orosz Fjodor Konyjuhov és Igor Potapkin.

A két hódító mögött valójában egy csapat, egy jégtörő és egy nagy vállalat, az orosz Roszatom állt. Úgy tűnik ugyanis, hogy Oroszország nélkül lehetetlen lenne elérni az Északi-sarkot. A furcsa nevű 50 Let Pobedi (Győzelem 50. évfordulója) atomjégtörő szállította a pilótákat a Ferenc József-földre, ahonnan 440 kilométeres repülés után szálltak le az Északi-sarkon.

Tudomány nélkül aligha érték volna el az urak az Északi-sarkot. A Roszatom kompozit anyagokat fejlesztő és gyártó részlege csúcstechnológiás anyagokat készített a siklóernyő beülőjét körbevevő áramvonalas burkolathoz. A beépített üzemanyagtartállyal rendelkező burkolat tervezése és gyártása a Szentpétervári Nagy Péter Műszaki Egyetem digitális tervezőiskolájának közreműködésével zajlott, szén- és üvegszálas kompozit anyagok felhasználásával. Az áramvonalas burkolatnak és a póttartályoknak köszönhetően sikerült 900-ról 1200-1300 km-re növelni a motoros siklóernyő hatótávolságát.

A siklóernyő lényegében egy kevlárszálas anyagból készült szárny volt. Ennek felső felületén, akárcsak a repülőgépek szárnyán, a levegő áramlása gyorsabb mint az alsón, ami  felhajtóerőt eredményez. A szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a szerkezetet. Az ernyő állásszögének megváltoztatásával növelhető, illetve csökkenthető a sebesség és a magasság – hasonlóan a repülőgépek magassági kormányához. Az Északi-sarkon leszállt motoros siklóernyő egy hátimotoros trike kialakítású siklóernyő volt, azaz az egyébként triciklikként kialakított kettős beülőt szántalpas kompozithéj helyettesítette.

Moszkvában és a jégtörő fedélzetén párhuzamosan követte a segítő csapat a repülést.

A 440 kilométeres táv megtétele 10 óra 13 percig tartott, miután a gép moszkvai idő szerint július 7-én 16:29-kor szállt fel és másnap július 8-án 02:42-kor szállt le az Északi-sarkon. A távot a felszín felett 267 és 835 méter közötti magasságban repülve 47 km/h átlagsebességgel tették meg. A pilóták átrepültek az Északi-sark felett a nyugati félteke fölé, majd a landolásra kiválasztott jégtáblán szálltak ki, ami  nem volt egyszerű művelet az erős szél és a felszíni tájékozódási pontok hiányában.

A leszállást követően műholdas telefonon keresztül számoltak be a sikeres repülésről és az Északi-sark eléréséről. Majd letáboroztak és felkészültek az egynapos sodródásra a jégtáblán az atomjégtörő megérkezéséig.

Ezzel az úttal az orosz kompozit gyártás is rekordot döntött. Hiszen a siklóernyő beülő burkolatához használt üveg- és szénszálas kompozithéj a zord sarkvidéki körülmények között is bizonyított.