Az indiai templomok megdőlt oszlopai, repedezett lépcsői és megcsúszott kőboltozatai a földrengések rekonstruálására használhatók.
A modern mérési technika megléte előtt bekövetkező földrengések erejének megállapítása nem egyszerű feladat. Sok mindent a kövek deformáltságából és a róluk szóló történetekből kell kikövetkeztetni. Van azonban egy másik hasznos archívum a földmozgásokról: a kő épületek, mint amilyenek a templomok. Azok a földrengések, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy megrázkódtassák őket, de nem elég erősek a lerombolásukhoz, olyan beszédes jeleket hagynak maguk után, mint a megdőlt oszlopok és repedezett lépcsők.
Az épületek természetes öregedése nem hagynak ugyanilyen konzisztens mintákat.
Ilyen részletes információk nem csak a szakértőknek segítenek megérteni a múltbéli földrengések erősségét, hanem a jövőbeni események előrejelzésében is szerepet játszanak. Az 1555-ben történt földrengésről például azt gondolják, hogy középpontja a Srinagar völgy területére esik, amely Csambától 200 kilométerre esik északnyugati irányban. Joshi azt mondja, ha a földrengés hatása egészen Csambáig terjedt, akkor a „Srinagar és Csamba közötti területen 451 éve nem volt nagyobb földrengés”.
Az a feszültség, ami azóta felgyűlt, teszi hozzá Joshi, a 2005-ben Kasmírban bekövetkezett földrengéshez hasonló erősségű földmozgást eredményezhet ─ 7,6 erősségű földrengést, amely akkor több, mint 85 000 ember halálát okozta.
Forrás: Cosmos Magazin
No Comment