Gene Roddenberry, a Star Trek alkotója sok tekintetben látnok volt, most úgy tűnik, pontosan megjósolta Spock bolygójának, a Vulkánnak a helyét.

A csillagászat egyik legfiatalabb altudománya az exobolygó-kutatás. Az 1990-es évek óta ez egy új, izgalmas szakterület, ami rohamosan fejlődik és más csillagok körüli bolygók vizsgálatával foglalkozik. Segítségével lehetővé válik, hogy a tőlünk több tíz vagy száz fényévnyire lévő csillagok bolygóit, az extraszoláris vagy exobolygókat megismerjük. A közvetett felfedezési módszerek sorába tartozik például a fotometria (csillagfényesség időnkénti lecsökkenése, amikor a bolygója elhalad előtte és egy részét elfedi), az asztrometria (a csillag hullámos térbeli sajátmozgása), a spektroszkópia (a csillag színképvonalainak periodikus kék- és vöröseltolódása vagy a Doppler-leképezés), pulzárjelek (például a fényváltozás ciklikus modulációja). De beszélnek még gravitációs perturbáló hatásról vagy gravitációslencse-hatásról is.

Az eddig felfedezett több mint 500 exobolygó többségét spektroszkópiai módszerrel találták. 1995-ben fedezték fel a Nap típusú csillag körül keringő első bolygót (51 Pegasi). Az exobolygó-kutatók hosszú és eredményes munkájának köszönhető, hogy tudomásunk van 40 Eridani A nevű bolygóról. A Star Trek sorozat megálmodói pont ilyennek képzelték a Vulkánt, mint ez a szabad szemmel is észlelhető égitest.

Narancsos színű és kisebb, illetve hűvösebb is a mi Napunknál, de egykorú vele. Napfoltjainak mintázata sem tér el túlzottan a miénktől. A valódi “Vulkán”-bolygóhoz még két, plusz csillag is tartozik, így tripla naplemente látható a felszínéről. Meglehetősen közel kering fő csillagához, így folyékony víz csak a talaj mélyebb rétegeiben lehetne. A Földünknél kétszer nagyobb égitesten egy év mindössze 42 napig tart. Állítólag ez a bolygó is egy szuperföld (feltételezett bolygókategória; bolygók, melynek tömege nagyobb a Földünkénél, de könnyebb, mint a Naprendszer legkisebb óriásbolygói, emellett csillaguktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni és ne váljanak gázóriásokká), amely bekebelezi a környék kisbolygóit.