Ha valaki még azt sem tudja, mi az a botos kölönte, akkor az nem igazán fogja elsőre érteni, mitől szenzáziós áttörés, hogy a Kárpát-medencében elsőként sikerült kontrollált körülmények között szaporítani.

Pontosan emiatt kezdjük az alapoktól! A botos kölönte (Cottus gobio) egy hal, ami a védett, tiszta vizű hegyi patakokban él. A tudományos latin neve két részből áll. A kölöntefélék (Cottidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjébe sorolt család. A legtöbb édesvízi kölönte a Cottus nembe tartozik. A Cottus mint nemzetségnév, állítólag az ókori görög κόττος (kottos) szóból származik, amely egy nagy fejű, fenéklakó halat jelölt. A név valószínűleg a kölönték jellegzetesen nagy, széles fejére utal. A gobio mint fajnév a latin gobio szóból eredeztethető és eredetileg a gébekhez vagy küllőkhöz hasonló kis halat jelentett. Bár a mai rendszertanban a küllő külön nemzetségbe tartozik (Gobio gobio), a 18. században a névadás idején ezek a megnevezések még nem a mai értelemben vett rendszertani csoportokat jelölték. A fajok ritkán érik el a 15 cm-es hosszúságot, tömege 10-50 gramm körüli.

Nevének magyar eredete a székely nyelvjárásokból származik. Herman Ottó botoskölönte alakban jegyezte fel az erdélyi Erdővidéken, és tette szaknyelvi terminussá. (De ismeretes neve még a: békahal, bábec, botfejű, boti, botos, kolty, kophal, kutyahal, köpőce, patkószegfejű, ördöghal.) A botos kölönte teste bunkóra emlékeztetően megnyúlt, első része nagy lapos fej, hátulsó része oldalról összenyomott. A hideg, tiszta, oxigénben gazdag folyóvizeket kedveli, ezért köves aljzatú patakok és folyók jellemző lakója. Nagy, lapos feje és zömök teste jellegzetes; mellúszói nagy, legyezőszerű kiterjedésűek. Fenéklakó ragadozó halként kövek, kavicsok alá bújik és onnan vadászik. A Kárpát-medencében két fajuk él, a botos és a cifra. Mindkettő védett, eszmei értékük 10 000 Ft.

Ezért is komoly hír, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) munkatársainak a Kárpát-medencében elsőként sikerült kontrollált körülmények között szaporítani, majd természetes élőhelyére sikeresen visszatelepíteni a védett, tiszta vizű hegyi patakokban élő botos kölöntét. Az erdélyi Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkban végrehajtott program segítségével a faj által lakott patakszakaszok hossza alig néhány év alatt a kilencszeresére növekedett.

Mivel kizárólag a rendkívül tiszta, hideg és oxigéndús vizekben képes megélni, a szakemberek a vizek jó ökológiai állapotának egyik legfontosabb jelzőfajaként (indikátorfajként) tartják számon.

Az áttörést hozó kutatást és gyakorlati programot Imecs István, a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Halászatfejlesztési Tanszékének erdélyi doktorandusza vezette. Így a több mint egy évtizedes magyar–erdélyi természetvédelmi együttműködés keretében – a korábbi sikeres réticsík-program mintájára – 2023 és 2025 között összesen 1631 darab, mesterségesen nevelt fiatal botos kölöntét engedtek szabadon a nemzeti park hegyi vízfolyásaiba.

A monitoring adatok lenyűgöző eredményeket mutatnak:

• A program indításakor: A faj mindössze egy 823 méteres szakaszon volt jelen.
• 2023 őszén: Az újonnan benépesített szakasz elérte a 3697 métert.
• 2024 őszén: A jelenlétet már 4512 méteren igazolták.
• 2025 őszén: A kolonizált patakszakaszok hossza elérte a 7520 métert.

A kutatók kiemelték: a halak nemcsak a konkrét telepítési pontokon maradtak fenn, hanem a kihelyezési helyek közötti szakaszokat is aktívan birtokba vették. A legdinamikusabb fejlődést a Juh-patakban tapasztalták, ahol mára összefüggő, stabil állomány alakult ki. Így a projekt bizonyítja, hogy a kontrollált körülmények közötti szaporítás és a populációgyarapító telepítés (reinforcement) működőképes, hosszú távú természetvédelmi beavatkozás. A jövőben mintaként szolgálhat más veszélyeztetett, őshonos európai halfajok megmentéséhez is.

Kiegészítő forrás:

Rácz János nyelvész, PhD: A kölönték neveinek történeti-etimológiai vizsgálata