Meg lennénk lepve, ha valaki nem tudná, hogy mikor és miért érkezik december 6-án reggelre a Mikulás. Vajon patás segítőjével, a Krampusszal is ugyanez a helyzet?

A Krampusz, akinek a neve is már érdes, a durva hangzású német nyelvterületről érkezett közénk. Érdekes, hogy neve a régies Krampen, esetleg Krameln szóból ered, melyek jelentése karom. Pedig a fekete színű, félig kecske, félig ember pokolbeli lénynek talán nem is a karma lenne a legérdekesebb. Tekintve, hogy éles szarvakat, hosszú nyelvet és patát is visel, kedvesnek nem nevezhető outfitként.

A Krampusz eredete természetesen, mint sok más misztikus lénynek is, szintén a pogány korra nyúlik vissza.

Ő volt a német ajkúak alvilág szülte lénye, aki a téli napforduló idején, az év legsötétebb napján bukkant fel.

Valószínűsíthető, hogy alakját a görög mitológia faunjai és szatírjai ihlették meg. Akkoriban azért öltöztek be Krampusznak a helyiek, mert így próbálták elijeszteni, távol tartani otthonaiktól a gonosz lényeket. A Krampuszt már a kereszténység előtt is virgáccsal ábrázolták, de nem a ma ismert változattal. Valódi, vastag, nehéz, sok-sok ág alkotta virgáccsal, amivel nagyot lehetett csapni.

A krampusz-járás a kereszténység megjelenésével tiltott szokássá vált. Ez érthető, már csak azért is, mert az emberek, akik beöltöztek ennek a horrorisztikus lénynek zajongtak, láncokat csörgetve, csattogva, őrjöngtek az utcákon zavarva ezzel a nyugalmat. A 17. századtól, az egyházi hatalom befolyásának gyengülésével azonban megszűntek a korlátok és a krampusz-járás visszatérhetett. Majd körülbelül a Mikulás népszerűségének elterjedésével egy időben élte fénykorát.

A köztudatba eleinte a Mikulástól függetlenül épült be. Hiszen számos településen már november 30-án, máshol december 6-ra virradó reggelre beöltöztek ennek a horrorisztikus lénynek az akkori emberek, hogy az utcákat járják.  A 17. századtól egyre jobban tolódott át arra a hangsúly, hogy a Krampusz a Mikulás gonosz hasonmása. A Mikulás megjutalmazza a jó gyerekeket édességekkel, a Krampusz viszont ennek ellenkezője, az ördög megtestesítője a rossz gyerekeket elragadja és vackába viszi a túlvilágra. Ezzel a históriával riogatták, és ösztönözték is egyben az akkori csöppségeket, hogy helyesen és jól viselkedjenek.

Később a krampuszlegenda már német, osztrák karácsonyi hagyománnyá, az ünnepre való készülődés részévé vált.

Alakját virgács mellett láncokkal ábrázolták. Valószínűsíthetően azért, mert a Biblia hatására azt kezdték gondolni róla, hogy a Pokol mélységes mély bugyraiból szökött meg, láncait eltépve.

Egy másik fennmaradt történet szerint Szent Miklós láncra verte a Krampuszt, aki az ördögöt testesíti meg, és ezért kénytelen mellette szolgálnia, segítenie őt az ajándékozásban. Hiszen a jóság, az igazságosság, mindig legyőzi a gonosz erőket – vallotta a kor embere. Ezért hord magával a Krampusz láncot, és ezért zörgeti azokat dühösen. Egy másik elképzelés szerint az északi mitológia egyik istenének, Hélnek a fia – ő jelképezi a skandináv alvilágot, és nem mellesleg ő Loki lánya is. Néhányan a görög mítoszok faunjaival és szatírjaival azonosítják.

Mivel a Krampusz alakja és a hozzákapcsolódó szokások nagyon népszerűek voltak Ausztriában az Osztrák-Magyar-Monarchia révén gyorsan elterjedt hazánkba, majd Csehországba és a környező országokba is.

Egyes területeken, mint Stájerországban ma is él az az ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampuszfelvonulást rendeznek. A fiatalok ilyenkor beöltöznek, álarcot öltenek, bekormozzák az arcukat, testüket és láncot csörgetve végig járják a házakat. Napjainkban december 1-jén van a legnagyobb krampuszfelvonulás. Ausztriában ilyenkor akár 500 krampusz is feltűnhet az utcákon. Az is egyre népszerűbb szokás Ausztrián kívül Németországban, Szlovákiában és Csehországban is, hogy november 30-december 1. között krampuszfutást rendeznek.

Hazánkban a krampuszjárás bár ismert volt, nem tartozott a népszerű szokások közé.

Nálunk a Mikulás-járás volt ismert, az is főleg csak a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly-menti településeknél. Viszont ez az egykori Mikulás-járás inkább emlékeztetett az osztrák krampuszok menetére. A 18. században azt nevezték hazánkban, „mikulásozásnak”, amikor feketére kormozott fiatal fiúk csapatokba verődve, házról házra járva láncot csörgetve vonultak és, aki az útjukba került azt bizony meg is suhintották vasláncaikkal. Ez a szokás nem volt hosszú életű. A gyermekek nyugalmára hivatkozva betiltásra került.

Az első világháború alatt az orosz katonák a magyar huszárokat, akik ellenségeik voltak a harcokban „vörös ördögnek” nevezték, és számos egykori képeslapra, korabeli plakátra felkerültek a magyar katonák ördögként, karácsony közeledtével krampuszként ábrázolva.

A krampuszjárás a 20. században újult erőre kapott. Több más európai, nem németajkú államban is, még ha nem is hatalmas tömegekben, de tartottak különböző felvonulásokat, sőt még a tengerentúlon sem volt szokatlan krampuszpartikat tartani, ahol beöltöztek az amerikai állampolgárok.

Manapság a Krampuszra is komoly iparág épült, legyen szó a virgácsról vagy a különböző krampusz jelmezekről.

Azt tapasztalhatjuk, hogy hazánkban soha nem is volt olyan népszerű, mint akár osztrák sógorainknál, és valószínűleg már nem is lesz az. Így nálunk nem kell krampuszjárásra vagy futásra számítani. Azonban világviszonylatban még mindig terítéken van ez a torzszülött, ijesztő, démoni figura. Úgy tűnik a téma nem akarja aktualitását veszteni. 2015-ben jelenet meg egy amerikai horrorfilm is, amely fő gonoszává a krampuszt emelte.