A kutya és ember látóképessége közötti eltérések befolyásolhatják az etológiai kísérletek eredményét.
Az elmúlt 25 évben a kutya a kognitív etológiai kutatások egyik legnépszerűbb alanyává vált, döntő részben az ELTE Etológia Tanszékén működő kutatócsoportnak köszönhetően. A kutyákat rendszerint olyan feladatok elé állítják a tudósok, ahol az alanyoknak látás alapján kell dönteniük, választaniuk. A kutya látása azonban számos tekintetben eltér az emberétől, hiszen a kutya rokonságát tekintve olyan ragadozók csoportjába tartozik, amelyek többnyire mozgó prédára vadásznak, ráadásul sokszor gyenge fényviszonyok mellett. A két faj látása eltér többek között például az észlelt színekben (a kutya kevesebbféle színt tud elkülöníteni), a felbontásban (a kutya homályosabban lát), és a kontraszt-érzékenységben is (a kutya kevésbé kontrasztosan lát). Bár e tények régóta ismertek, az etológiai kísérleteket szinte kizárólag az emberi látásra alapozva tervezik – ami gondot okozhat, ha például a feladat apró részletek észlelését, követését igényli.
Az Etológia Tanszéken Pongrácz Péter egyetemi docens témavezetésével Péter András PhD hallgató olyan számítógépes programot készített, amely képes fényképeken az említett három paraméter (szín, kontraszt, felbontás) tekintetében a jelenlegi ismeretek szerint a kutya által látott kép modellezésére.
A kutatók ezután felvételeket készítettek olyan elrendezésben, ahol a kísérletvezető karral, fejfordítással, vagy csak oldalra pillantással jobbra, avagy balra mutat. E felvételeket azután eredeti (ember által észlelt), illetve az algoritmussal kutyalátást szimuláló módra változtatva mutatták be 25 férfi és 25 nő résztvevőnek. A kísérlet célja az volt, hogy kiderüljön: vajon ha az embereknek kell eldönteni, hogy merre jelez egy kísérletvezető, befolyásolja-e a döntés sebességét és pontosságát az, hogy a kép minősége megfelel a számunkra elvártnak, vagy attól jelentősen eltér (a kutyák által feltételezetten látható minőség irányába).
Az eredmények szerint a résztvevők lassabban és kevésbé sikeresen oldották meg a feladatot, amikor a képen látható személy csak a szeme elfordításával jelezte az irányt – mégpedig abban az esetben, amikor ezeket a felvételeket a kutyalátás szimulációval mutatták nekik. Ha megvizsgáljuk, hogy a kutyák hogyan teljesítenek e kísérlet „élő” változatában (amelyet már több, mint tíz éve alkalmaznak etológiában), kiderül, hogy a kutyáknak is a szempillantás követése okoz legtöbbször gondot.
No Comment