A lombkorona megvédi az erdő élőlényeit


A lombkorona megvédi az erdő élőlényeit
Olvasási idő: 2 perc

A lombkorona megvédi az erdő élőlényeit az extrém hőmérsékletektől.

Nélküle a globális felmelegedés bizonyos fajok kihalásához vezetne. Ez derül ki az ELTE Természettudományi Kar ökológusainak részvételével folytatott nemzetközi kutatás eredményeiből. Az erdők és az azon kívüli területek klímája eltérő, nyári hőség idején ezért menekülünk el a városokból az erdő enyhet adó hűsébe. 

A globális felmelegedés aktuális előrehaladását mérő meteorológiai állomások jellemzően nyílt területen, a talajszinttől 1,5-2 méterre mérik a hőmérsékletet. A szárazföldi élőlények zöme azonban erdőkben él, sokuk az aljnövényzet szintjén vagy a talajban, így a nyílt területeken mért hőmérséklet csak korlátozottan érvényes rájuk.

A Swiss Federal Institute for Forest, Snow and Landscape Research (WSL) vezetésével és Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék docensének közreműködésével készült nemzetközi kutatás arra kereste a választ, mennyit melegedtek az erdők az elmúlt évtizedekben. Azt is vizsgálták, mennyire máshogy melegszenek az erdők a nyílt területekhez képest.

A kutatók Európa 56 régiójában 100 állomány 2955 mérőhelyéről gyűjtöttek adatokat.

A kutatás alapjául Zólyomi Bálint 1930-as években a Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület keményfaligeteiben készített felmérésének adatai szolgáltak. A kutatók megállapították, hogy a nyílt területeken mért hőmérséklet nem igazán tükrözi az erdőben tapasztalható hőmérsékletváltozást. Ha a lombkorona sűrűbb, akkor jobban védi az alatta levő növényeket a globális felmelegedés hatásától. Ha azonban a lombkorona felnyílik, akkor a hőmérséklet gyorsan emelkedik alatta.

„Hasonló folyamatok figyelhetők meg a Dél-Bükk lassan 35 éve magára hagyott állományában, ahol az erdészeti kezelés elmaradása miatti lombkorona-záródás a makroklíma változásával épp ellentétes irányú változásokat okozott a lágyszárú szintben” – mondta Standovár Tibor.

Minden élőlénynek van egy optimális hőmérséklettartománya, amelyen legjobban érzi magát.

Amikor a klíma melegszik, előnyhöz jutnak a melegkedvelő fajok, a hidegebbet kedvelők pedig északabbra vagy magasabb hegységekbe húzódnak. Az erdőlakó élőlények számára ez az optimum lényegesen alacsonyabb, mint amilyen makroklimatikus átlaghőmérsékletet jelenleg mérnek az adott helyre. Azaz nem követik a számukra optimális hőmérsékletviszonyokat.

Tehát, ha a védelmező lombkorona megszűnik – akár természetes módon, akár emberi beavatkozás következtében –, akkor az alatta élő növények drasztikusan melegebb körülmények között találják magukat, amelynek elviselésére nincsenek felkészülve. A korábbi hűs, árnyékos és jellemzően magasabb páratartalmú élőhely hosszabb és intenzívebb hőségnek van kitéve, és a talaj is kiszárad. A legtöbb faj nem képes elég gyorsan adaptálódni, így a melegkedvelő fajok kiszorítják őket. Így lokálisan akár ki is halhatnak.

Ennek alapján leszögezhető, hogy a nyári hőhullámok gyakoriságának növekedése kihat majd az erdei biodiverzitásra. Az erdőgazdálkodók figyelembe vehetik a kitermelésnél, milyen módon őrizhető meg az erdő minél összefüggőbb lombkoronája, amely védi az alatta levő élőlények sokféleségét.



Previous A dögevés tett minket emberré?
Next Koponyatorzítás a hun korban

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük