Egy magyar-finn-osztrák kutatócsoport infravörös lézerszkennerrel vizsgálta, mi történik a fák lombjával, ha leszáll az éj.

A tudósok arra jutottak, hogy alszanak a fák. Zlinszky András, a csoport biológusa szerint a legtöbb élőlény alkalmazkodik a nappalok és éjszakák váltakozásához, így a növények is. A virágok általában reggel nyílnak, számos fa levelei éjjel összecsukódnak. Évszázadok óta kutatják a növények napi ritmusát, már Carl von Linné megfigyelte, hogy napokon át sötét pincében tartott virágok továbbra is nyílnak és csukódnak, Charles Darwin pedig leírta a növényi hajtások éjszakai mozgását, amit alvásnak nevezett.

Mind a mai napig laborban tartott, cserépben nevelt, kisméretű növényeken zajlanak ilyen vizsgálatok, így eddig nem lehetett tudni, hogy a megfigyelt törvényszerűségek mennyire alkalmazhatóak a fákra. Azonban egy finn, osztrák és magyar kutatókból álló csoport új módszert dolgozott ki arra, hogy felmérjék milyen mozgásokat végeznek a fák miközben alszanak. A vizsgált fákról lézerszkenneléssel nagy pontosságú és részletességű modellt készítettek, és ezt az éjszaka folyamán óránként ismételték. Beigazolódott, hogy a fák ágai és levelei éjszaka akár tíz centiméterrel is lejjebb ereszkednek. A tudósok kismértékű, de szisztematikus változást mértek, ötméteres nyírfákon fokozatosan nyolc-tíz centimétert mozdultak lefelé az ágak és a levelek az éjszaka folyamán. Napkelte előtt érték el a legalacsonyabb pozíciójukat, majd hajnalban néhány óra alatt visszatértek korábbi helyzetükbe. „Egyelőre nem tudják, hogy a nap ébresztette-e fel a fákat, vagy a saját belső ritmusuk a naptól függetlenül” – olvasható a kutatás vezetőjének, Eetu Puttonennek, a Finn Geodéziai Kutatóintézet munkatársának beszámolójában.

Az esetleges külső hatások kizárása érdekében ugyanazt a mérést két, egymástól több mint ezer kilométeres távolságban lévő fán is elvégezték: Ausztriában és Finnországban az őszi napéjegyenlőség idején. A körülmények kedvezőek voltak, sem szél, sem harmat nem zavarta a munkát. A kronobiológia, az élőlények időbeli szabályszerűségeinek kutatása, elsősorban a sejtek és molekulák szintjén vizsgálódik. Korábbi kutatások főként a növények napi ritmusának sejtszintű genetikai hátterét tárták fel, ugyanakkor az egész növényt tekintve a bekövetkező térbeli változások vizsgálatában áttörést hozhat a kutatók által kidolgozott módszer. Korábban is ismert volt, hogy alszanak a fák. Illetve, hogy egyes fák, például az akác leveleinek van alvómozgása, de nem feltételezték, hogy ez más fajokra is kiterjed. „Az pedig, hogy az ágak is mozognak, különösen váratlan számunkra, bármennyire ésszerűnek tűnik is utólag” – véli Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet kutatója.

Ezt korábban azért nem mutatták ki, mert a növény alakjának változását laboratóriumban tartott kisebb növényeken nehezebb mérni, hiszen a várható elmozdulások is kisebbek, ráadásul a fényképezéshez használt fény megzavarhatja a növényi alvómozgásokat. A kutatócsoport által használt lézerszkenner infravörös tartományban dolgozik, és mindig csak egy néhány milliméteres pontot a másodperc törtrészéig megvilágítva tapogatta le a fák alakját. Néhány perc alatt nyolcmillió pontban mérték fel milliméteres pontossággal a fákat, így sikeresen igazolták az éjszaka során történő változásokat.

Az már nem kérdés, hogy alszanak a fák, de a kutatás következő lépésében újabb fák felmérését tervezik, szorosan nyomon követve egyúttal a víz mozgását is a törzsben és az ágakban. Ilyen vizsgálatokkal fény derülhet majd arra is, mikor és mennyi vizet vesznek fel a fák a talajból, és párologtatják el a leveleiken keresztül, illetve hogyan hatnak a környezetük hőmérsékletére és páratartalmára nappal és éjszaka.