Török kori leletek mellett jelentős falmaradványok kerültek felszínre a dombóvári vár közelmúltban végzett feltárásán.

Berta Adrián, a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszékének munkatársa szerint azonban az építés időpontjának meghatározásához további kutatásra van szükség. Az egy hónapos feltárás során egy két méter széles, 50 méter hosszú, észak-déli irányú kutatóárkot nyitottak, amelynek vizsgálatából kiderült, hogy az egész lelőhelyet valószínűleg a vár XVIII. századi robbantása során keletkezett, vastag törmelékréteg fedi.

A feltárás során a vár leomlott falszakaszai, falsarkok kerültek elő viszonylag jó állapotban, megfigyelhetőek voltak az építés során felhasznált téglafajták és falazási módok. A régészek arra számítanak, hogy később, egy nagyobb ásatási szelvényben a föld alatt még eredeti helyükön álló falrészleteket is találhatnak. A Kapos mentén emelt várból ma az északi fal egyes szakaszai és a délkeleti sarok áll; a rom a gólyák kedvelt fészkelő helye miatt kapta a Gólyavár elnevezést. Dombó vára egyes források szerint már a XIV. században megépült. Az azonban nem tisztázott, hogy az említés erre az építményre vagy a dombóvári Szigeterdő középkori eredetű lakótornyára vonatkozik. A XVIII. század elején, császári parancs alapján felrobbantott vár maradványait a várat akkor birtokló Esterházy-család építkezésre használta fel.

A mostani ásatáson elsősorban kerámia- és kályhacsempe-töredékek, török kori pipák, ólom puskagolyók, ágyúgolyók, az akkori mindennapi élet során használt tárgyak maradványai kerültek elő. A korábbi kutatásokból ismert és a most feltárt leletek legnagyobb része török kori. Azonban ezeknél régebbieket is felszínre hoztak, ami azt valószínűsíti, hogy a helyen már korábban is állhatott valamilyen építmény.