Ismét fény derült a farkasok és kutyák hasonlóságára


A farkasok és kutyák viselkedése
Olvasási idő: 2 perc

A farkasok is ugyanúgy hiányolják a nevelőjüket, mint a kutyák a gazdájukat.

Az intenzíven szocializált felnőtt farkasok és kutyák is képesek a gondozójukkal individualizált kapcsolat létrehozására. Legalábbis ez derült ki az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak legújabb vizsgálatából.

A kutya életének egyik kulcsa, hogy képes szoros kötelék kialakítására a gazdájával, azaz tud kötődni. De hogyan alakulhatott ki ez a fajokon átívelő kapcsolat? A kutya legközelebbi élő rokona, a szürke farkas vizsgálatával közvetetten betekintést nyerhetünk abba, hogy a feltételezett közös ős társas rendszere hogyan alapozhatta meg a korai háziasítás folyamatát.

„A kötődés egy úgynevezett viselkedés-komplex, melynek többféle megnyilvánulási formája van. Ilyen például, hogy a kutyák a gazdájuknál keresnek menedéket egy veszélyes helyzetben vagy, hogy jelenlétében nyugodtabbak egy új szituációban, viszont elváláskor stressz jeleit mutatják. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az intenzíven szocializált, vagyis már nagyon fiatalkoruktól emberhez szokott farkasoknál is megjelennek-e felnőttkorra legalább egyes elemei a kötődésnek az ember irányába.” – magyarázta Lenkei Rita.

A kutatók ehhez kézzel nevelt farkasokat és családi kutyákat vizsgáltak egy szeparációs tesztben, amikor egy számukra ismeretlen helyen egy idegennel, illetve a gazdájukkal felváltva maradtak egyedül három-három percig.

„Minket is váratlanul ért, hogy a teszt során a farkasok és a kutyák meglepően hasonlóan viselkedtek. Amíg a gondozójuk jelen volt, nyugodtabbak voltak, vizsgálgatták a környezetüket, szaglásztak. Ám mikor a gondozó elsétált, idegessé váltak, nyüszítettek és húzták a pórázt a távozó irányába. Azonban mikor a számukra ismeretlen ember hagyta ott őket, ezek a viselkedések alig jelentek meg.” – magyarázta Faragó Tamás.

A kutyák és a farkasok persze nem viselkedtek teljesen egyformán a kísérlet során.

A kutyákon a domesztikáció mellett nyomot hagyott az elmúlt évezredek tenyésztési munkája, de az egyedi élettörténetük is más, mint a farkasoknak. Az eredmények azt mutatták, hogy a kutyák jóval érdeklődőbbek voltak az emberek iránt. Függetlenül attól, hogy az a gazdájuk vagy egy idegen volt. Ez feltehetően a két faj közti genetikai különbségekre vezethető vissza. Ezt támasztják alá a korábbi kutatások eredményei is, miszerint, a kutyák már kölyökkorban szívesebben keresik az emberek társaságát.

Ezzel szemben a kutatók szerint az, hogy a kutyák kevésbé húzták, rángatták a pórázt inkább annak köszönhető, hogy a gazdák általában már kiskoruktól kezdve kifejezetten tanítják a kutyáikat, hogy ne tegyék ezt. Korábbi kutatások arra jutottak, hogy a kölyök farkasok még nem mutatják kötődés jeleit emberi nevelőik felé.

Mivel ebben a vizsgálatban felnőtt egyedek vettek részt és gondozójuk, bár kölyökkoruktól kezdve ismerte őket, nem az eredeti nevelőjük volt, az eredmények felvetik annak a lehetőségét, hogy a kutya-ember kapcsolat evolúciós alapja a felnőtt falkatagok közt létrejövő kapcsolat lehetett.

A ma élő farkasok rendkívül összetett szociális környezetben, családokban élnek. Így lehetett ez a közös ősnél is, mely jó alapot adhatott a kutya korai domesztikációja során ahhoz, hogy később képessé váltak az emberi közegbe ilyen sikeresen beilleszkedni.

„Természetesen fontos hangsúlyozni farkas tesztalanyaink esetében az intenzív emberhez szoktatást. Ennek hiányában ezek a viselkedések egyáltalán nem jelentek volna meg. Ezzel szemben a kutya genetikai változások sorozatának eredményeként már kölyökkorától kezdve, könnyedén és egész életében képes létrehozni kötődő kapcsolatot az emberrel. Fontos tehát észben tartani, hogy bár ebben a helyzetben hasonlóan viselkedtek, két külön fajról van szó. A kutya nem egyszerűen egy szelíd farkas, és a farkasból sem lehet házikedvencet nevelni.” – tette hozzá Lenkei Rita.



Previous Magyar gyógyszer az idegrendszeri sérülések csökkentésére
Next Titokzatos áldozati leletegyüttes hazánkban

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük