Az összeesküvés-elméletek fogalma mára már jól ismert – ezek olyan álláspontok, amelyek feltételezik, hogy feltáratlan vagy indokolatlannak látszó események mögött egy, a nyilvánosság elől elrejtett csoport vagy személy áll.

Ahogy Rob Bretherton pszichológus fogalmaz új könyvében (Suspicious Minds: Why We Believe Conspiracy Theories, 2015), azért hihetőek, sőt vonzóak számunkra az összeesküvés-elméletek, mert képesek vagyunk azonosulni a gondolattal, hogy az emberek önzően és kétszínűen viselkednek. Nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy az emberi interakciók során nem mindig tartjuk szem előtt egymás érdekeit, lehetnek rejtett hátsó szándékaink, és általában szinte bárki viselkedhet gyanúsan. Az összeesküvés-elméletek ezt az alapgondolatot erősítik fel, illetve a világ kiismerhetetlenségével kapcsolatos félelmeinket alakítják különböző feltételezésekké.

Számos pszichológiai kutatás bizonyította már, hogy jellemzően túl magabiztosak vagyunk a saját racionalitásunkat, érvelésünket, emlékezetünket illetően. Az agyunk egyfajta illúziót kreál számunkra, ami miatt elhisszük, hogy objektíven látjuk a minket körülvevő világot, és a mi elképzeléseink a lehető leglogikusabbak, amivel ember rendelkezhet. Ehhez képest előítéletek egész rendszere, valamint részrehajlásra való hajlamunk a tudtunk nélkül átformálják és kiszínezik a világról alkotott képünket – erre mutat rá Bretherton kötete. Lehet egy elmélet akármilyen hihetetlen, bizonyos szempontból reményt is adhat nekünk. Úgy érezhetjük: igen, nagyon sok rossz dolog zajlik a világban, de pontosan rá tudunk mutatni, hogy ki és mi felelős érte, és tehetünk ellene valamit. Ez a gondolat sokak számára nagyon is kecsegtető, főleg, ha nem rendelkeznek valódi kontrollal a saját életük felett.

Mindannyian hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha valami nagy volumenű esemény következik be, azt hasonlóan nagy volumenű és jelentős lépések előzték meg. Klasszikus példa erre a John F. Kennedy elleni merénylet. Nem éppen megnyugtató a gondolat, hogy egy magányos különc, Lee Harvey Oswald egyszerűen felkelt egy nap, és megölte a világ egyik legfontosabb emberét, átalakítva tettével a történelmet. Nehezen tudjuk elfogadni a megmagyarázhatatlant, mert felerősíti bennünk a félelmet, hogy velünk és a hozzánk közel állókkal is bármikor történhet hasonló – így váltak az összeesküvés elméletek egyik legnépszerűbb tárgyaivá az olyan események, mint a szeptember 11-i katasztrófa, különböző terrortámadások, vagy egyéb világrengető történések. Manapság a migránsválság hívott életre változatos elképzeléseket. Egyesek szerint az Egyesült Államok kormánya áll a menekültek beáramlása mögött, míg mások Izrael, Oroszország, Törökország, Irán, vagy az Iszlám Állam beavatkozásával magyarázzák a kialakult helyzetet. A feltételezett okok kisebb eltérésekkel az Európai Unió meggyengítése és az iszlám terjesztése köré csoportosulnak.

A pszichológia nem az egyetlen tudomány, ami időt szentel az összeesküvés-elméletek tanulmányozásának. David Robert Grimes rákkutató és fizikus matematikai módszerekkel igyekszik alátámasztani azt, hogy a legnépszerűbb teóriákat ihlető, állítólagos összeesküvés-elméletek felépítése, titokban tartása és elterjesztése milyen hatalmas emberi erőforrást igényelne, valamint ennek függvényében ezek a konspirációk mennyi idő alatt omlanának össze (On the Viability of Conspiratorial Beliefs, 2016). Grimes logikáját követve, minél kevesebb ember részvételét követeli meg az adott összeesküvés, annál több ideig tartható fenn – pár ezer fő bevonásával akár évtizedeken keresztül, míg százezer résztvevő esetében csupán néhány éven keresztül. A számítások elvégzésekor olyan szempontokat is figyelembe vett, hogy egyszerűen hallgatást, vagy aktív cselekvést igényel-e a beavatottaktól, hogy fenntartsák a látszatot, illetve súlyozásképpen figyelembe vett olyan eseteket, amikor az elmélet igaznak bizonyult.

Az elmélete demonstrálásához Grimes négy ismert összeesküvés-elméletet vett alapul a számítások végzésekor: az oltásellenes mozgalmat, ami az állítja, hogy az oltóanyagok megmérgezik az embereket. A klímaváltozás tagadását, amely szerint a globális felmelegedés veszélyének elhitetése az emberekkel csupán ideológiai és pénzügyi célokat szolgál. A Holdra szállás NASA általi megrendezésének elméletét, valamint azt a feltételezést, hogy a rák ellenszere már egy csoport tudós birtokában van, de ők visszatartják az információkat az emberek elől. Példának nézzük az első elméletet! Grimes szerint abban az esetben, ha csak az Egészségügyi Világszervezet, illetve az amerikai járványügyi központ dolgozói (körülbelül 22 ezer fő) lennének tisztában a védőoltások káros hatásával, ez az emberiségellenes összeesküvés közel 35 éven keresztül fenntartható volna. Ha viszont a nagyobb gyógyszergyárak alkalmazottjait, mintegy 700 ezer fő is a beavatottak közé soroljuk, a lebukás lényegesen gyorsabban, három év alatt bekövetkezne.

Minden szkepticizmussal együtt nem egy olyan akad az összeesküvés-elméletek között, amelyről bebizonyosodott, hogy nagyon is megalapozott. Mára például tisztában vagyunk vele, hogy 1932 és 1972 között az amerikai közegészségügyi hivatal ingyenes ellátás ürügyén oltott be szifilisz vírussal több száz afroamerikai férfit, hogy megtudják, a feketékre is úgy hat-e a betegség, mint a fehérekre. A kísérlet résztvevői előtt nem csak azt tagadták, hogy pontosan miben vesznek részt, hanem a megfertőződött résztvevőket sem kezelték penicillinnel, ami 1947-re a betegség elleni standard és hatékony gyógyszernek számított. A program következtében szifiliszben halt meg számtalan kísérleti alany, 40 feleség, akik elkapták a vírust, ezen kívül 19 csecsemő született fertőzötten. Az igazság fényre derülése, bár sokak számára már túl későn következett be, számos törvény és szervezet megszületéséhez vezetett, hogy a jövőben ne történhessen ilyesmi.

Egy modernebb, közismertté vált eset Edward Snowden számítógépes szakemberé, aki az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt vezető tanácsadójaként, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt műveletei tisztviselőjeként, valamint az USA Védelmi Hírszerzési Ügynökségének (DIA) volt oktatójaként tett szert világhírnévre. Snowden olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderült, a titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek telefonhívásait és internetes tevékenységeit. Ezzel hatalmas népszerűségre tett szert az összeesküvés-elméletek híveinek körében, hiszen kiderült, hogy ha nem is mindannyian, de sokan valóban a „kormány megfigyelése alatt állunk”. A 2013-ban kirobbant lehallgatási botrány után Hongkongba, majd Moszkvába menekült az amerikai hatóságok elől, akik a kiadatását kérték, és érvényteleníttették az útlevelét. A történtekről alkotott vélemény mellesleg meglehetően vegyes. A lakosság szinte azonos arányban támogatta és ítélte el Snowdent a tettéért, míg a nemzetbiztonsági szolgálat elnöke szerint hatalmas károkat okozott a titkosszolgálatnak.

Akár bízunk az összeesküvés-elméletek igazságában, akár ellenállóak vagyunk ezekkel kapcsolatban, valamennyien képesek lehetünk azonosulni az esszenciális indokkal, amiért megszületnek: a világ működésének megértése iránti vágyunkkal. Az egyén, valamint a média felelőssége kellene legyen, hogy minél kézzelfoghatóbb bizonyítékok alapján jobban megválogassa, mit ad közre, mit hisz el, illetve közvetít ezek közül.