A növényvakság vagy a növények mindennapi életben való észrevétlensége összetett jelenség.

De korántsem annyira újkeletű fogalom, mint gondolnánk. A mögöttes – akár biológiai, akár kulturális, akár szociális – tényezőket azonban még mindig folyamatosan kutatják. Nemrég Dr. Orlóci László az ELTE Botanikus kert igazgatója hívta fel újra figyelmünket a növényvakság (plant blindness) fogalmára. Így, egyfajta inspirációként, neki köszönhető a cikk megszületése.

Az alap kiindulás az, hogy a nagyközönség javarészt nem veszi észre a növényeket a környezetében. Ezért azt sem érti, mennyire fontosak a bioszféra és a társadalom számára. A probléma már 1919 óta létezik, ám a növényvakság kifejezést csak 1999-ben vezették be. James Wandersee és Elisabeth Schussler úgy határozta meg, hogy „a saját környezetében lévő növények látásának, észrevevésének képtelensége, ami a következőkhöz vezet:

1. a növények bioszférában és az emberi életben betöltött fontosságának, felismerésének képtelensége;
2. a növényvilághoz tartozó életformák esztétikai és egyedi biológiai jellemzőinek megbecsülésének képtelensége; és
3. a növények téves, antropocentrikus besorolása az állatoknál alacsonyabb rendűként, ami arra a téves következtetésre vezet, hogy nem érdemelnek emberi figyelmet” (Preventing Plant Blindness – James H. Wandersee and Elisabeth E. Schussler, 1999).

Szakadék vagy, ha finomabbak akarunk lenni, akkor csak szakadás van köztünk és a környezet között. Olyan, ami az idő előrehaladtával és a generációkkal egyre nagyobb mértékű lesz. Lassan vakok leszünk a minket körülvevő természeti világra.

Pedig paradox módon a növények uralják a világot

Mivel bolygónk biomasszájának több mint 80%-át adják. Pusztán csak a tömegüket tekintve 7500-szorosan, illetve 4500-szorosan dominálnak az emberrel és az állatállománnyal szemben. Bár őseink számára előnyös volt, hogy tudták, mely növények ehetőek, melyek mérgezőek. Illetve a gyógyítók egykor a gyógynövényekből készült gyógyszerekre támaszkodtak az egészség megőrzése és a betegségek leküzdése érdekében. Valahogy mégis elfelejtettük továbbadni a tudást az új generációk számára. A helyzet mára aggasztó. Hiszen sok idős ember is csak a gyógyszerek hatóanyagaiból tudják, hogy a szívgyógyszer galagonyát tartalmaz, nem ismerik milyen maga a növény.

A társadalomnak nagy felelőssége lenne. Nem Thunberg kisasszony, apáink és nagyapáink generációja megölte a jövőt, jajveszékelésére gondolunk. Nem a mikroműanyagokra és a környezetszennyezésre. Csak egyszerűen arra, hogy a legtöbb gyereknek halvány dunsztja sincs a növényvilágról. A Worldwatch Institute tanulmánya megállapította, hogy az amerikaiak több mint 1000 vállalati logót képesek felismerni, de kevesebb mint 10 növényt.

A fentebb említett két botanikus azt állította, a növényvakság oka az, hogy a növényeknek nincs arcuk; nem úgy mozognak, ahogy az állatok és nem fenyegetnek. Így a látott növényekre vonatkozó vizuális információk nagy részét eldobjuk. Így odáig jutottunk, hogy már óvodáskorban felismerjük a tigrist vagy a cápát, de egy tölgyfát, egy csalánt, a mezei virágokról nem is beszélve, gyakran azonosítani sem tudunk. Ha pedig a növényvakság ellen nem teszünk valamit, az könnyen a mandragórákat ismerő, de a vadgesztenyét felismerni képtelen generációkhoz vezethet.

A legújabb becslések szerint körülbelül húszezer ehető növényfaj létezik, ezeknek viszont csak 10%-a gazdasági jelentőségű

Ezek közül csak harminc az, ami a legelterjedtebb. Köztük főleg gabonafélék vannak, amelyek szintén az egész bolygón a leginkább termesztettek. Ezért aztán, a növényvakság, nem meglepő módon a növények alulértékelését eredményezi. Ha például a természetvédelemről van szó, akkor bizonyított tény, hogy az állatok – különösen az aranyosak – gyakran több támogatást és figyelmet kapnak, mint a növények. Azok a növények pedig, amelyek véletlenül megkapják a támogatást és a figyelmet, gyakran a szebb vagy figyelemfelkeltőbb csoportba tartoznak. Emellett probléma az is, hogy a botanikai tartalom hiánya világszerte visszaköszön az iskolai tantervekben.

Hogyan előzhetjük meg a növényvakságot?

• Látogassuk, támogassuk a botanikus kerteket, arborétumokat! Ez lehetővé teszi, hogy számos különböző élőhelyről származó növényt ismerjünk meg, fedezzünk fel egyszerre.
• Szerintünk egy biológia tanár fontos feladata lenne, hogy felkeltse a fiatalok, a kutatók érdeklődését a növények iránt. Inspirálja őket és megmutassa, hogy a növényvilág tele van meglepetésekkel, érdekességekkel.
• Ebben segíthetnének a csoportos természeti kirándulások, a különféle gyógynövények és cserjék beazonosítása, az iskola udvarán ültetett vagy a tanteremben elhelyezett virágok gondozása, botanikai rajzórák, mikroszkópos foglalkozások.
• Jelenleg számos olyan mobilalkalmazás létezik, amelyek fényképek segítségével képesek azonosítani azokat a növényeket, amiket nem ismerünk. Például: PlantNet, PictureThis, PlantSnap.

De a probléma kezelése érdekében a botanikai oktatás fejlesztésére, a városi zöldterületek növelésére és a természetben való aktív emberi megjelenésre van szükség. Amihez gyakran kellene egy kommunikatív, tájékozott, fiatal generációt jól kezelő és magabiztos nagy tudással rendelkező növénymentor. Csakhogy ilyenek alig akadnak. Ráadásul a fiatalokat sem az ő terepükön szólítjuk meg.

Javaslatok botanikus kertek vezetői számára

A növényvakság leküzdésében a botanikus kertek kulcsszerepet játszanak. Ahhoz, hogy látogatóik jobban megismerjék és értékeljék a növényeket, érdemes modern és interaktív megoldásokat alkalmazni. Bár több magyarországi botanikus kert foglalkozik gyerekekkel, iskolai programokkal, de ezek állandó személyi és pénzügyi befektetést igényelnek. Természetesen van néhány tanácsunk:

• A növényeknél elhelyezett QR-kódok lehetővé tennék, hogy a látogatók okostelefonjaikkal további információkat olvassanak az adott növényről, így az ismeretszerzés élményszerűbbé válik.
• A sokkal több és részletesebb növénynév, illetve ismertető kiírások segítenék a növények megkülönböztetését és felismerését, esetleg humoros vagy érdekfeszítő leírásokkal, akár legendákkal kiegészítve.
• A különböző tematikus útvonalak kialakítása – például családosoknak, kisgyermekeseknek, középiskolásoknak, szerelmespároknak – személyre szabott élményt nyújtana. Ugyanabban a botanikus kertben többszöri élményt adva.
• A VIP-bérlet lehetőséget teremtene a támogatásra és az egyszeri nagyobb összegekkel a rentábilitás kialakítására is.
• A gyógy- és fűszernövényismereti programok, tanfolyamok lehetőséget adhatnának a látogatóknak, hogy testközelből tapasztalják meg a növények hasznosságát.

• Az illat- és tapintásalapú ösvények vagy leválasztott kertrészek segítségével a látogatók illatok és textúrák alapján ismerkedhetnének a növényekkel. Ez különösen kisgyerekeknek és látássérülteknek lehet izgalmas.
• A növények és más területek, művészet, építészet, egyéb tudományok találkozása, mese vagy vers ösvényt, híres emberek kedvenc virágai, fái ösvényt vagy éppen a fák esetében építészeti, bútorkészítési kalandtúrát hozhatna létre.
• Ma világunkban, ahol a veszélyek izgalmat jelentenek, érdekesek lehetnek a Veszélyes zöldek – Mérgező és ragadozó növények zónája. Vagy éppen a túlélést segítőké. Harry Potter ösvény vagy a gyógyszeralapanyagok világa is érdekes lehetne.
• Akár szabaduló szobák is épülhetnének ezekre a tudásokra.
• Biztosan érdemes lenne kialakítani TikTok és Insta Ready – fotó- és VR-zónákat, ahol interaktív, futurisztikus, érdekes növényvilág, vagy hatalmas trópusi levelek és színes installációk adhatnak tökéletes fotóhelyszíneket a fiatalok számára.

A növényvakság probléma súlyosbodásának elkerülése fontos lenne.

Fontos, hogy ne csak publikációs, hanem gyakorlati szinten is egyre többen és többet foglalkozzanak vele! Szerintünk az olyan közelmúltban felmerült aggodalmak, amik a „növényvakság” kifejezés problematikusságát nehezményezik nem a megoldás, hanem a probléma összekuszálása felé haladnak. Talán a növényvakság név nem szerencsés, mivel a fogyatékosság metaforája és egyenlővé teszi a fogyatékosságot egy negatív tulajdonsággal. De ütős és most még erre van szükség, hiszen sokan a növényeket mozdulatlan és változtathatatlan tárgyként kezelik, amik nem mennek sehova és egyfajta dekorációként viselkednek. Ezért nem sokan gondolnak bele, hogy esetleg végleg eltűnhetnek az életünkből, ha nem fordítunk rájuk kellő figyelmet. Pedig több növényfaj van sokkal nagyobb veszélyben, mint az emlősök.