A Pebble óra tervezői felismerték, hogy a mobil telefonok sokkal hasznosabbak, ha nem kell őket elővenni a zsebből.

Eric Migicovsky nem feltétlenül „viselhető számítógépre” vágyott, amikor öt évvel ezelőtt a holland Delft városban a Műszaki Egyetem iparművészeti hallgatójaként először elképzelte, milyen is lenne a Pebble okosóra. Csak azt akarta, hogy anélkül használhassa az okostelefonját biciklizés közben, hogy elesne. „Arra gondoltam, készítek egy olyan órát, ami információkat tud fogadni a telefonomról” – mondta a 26 éves kanadai fiatalember. „Végül megépítettem a prototípust a kollégiumi szobámban.”

Migicovsky ma már 85 000 Pebble órát szállít a lelkes vásárlóinak,

akik nem akarnak a zsebükből előhalászni egy üvegtáblát csak azért, hogy azon nézzék meg az e-mailjeiket vagy az időjárás előrejelzést. A Pebble óra Bluetooth segítségével, vezeték nélkül képes kapcsolódni az iPhone-hoz vagy Androidos telefonokhoz, így értesítéseket, üzeneteket és egyéb egyszerű adatokat jelenít meg a viselője választása szerint a kis, fekete-fehér, LED-es kijelzőjén. 2012 áprilisában az online pénzszerző (közösségi finanszírozási) platformon, a Kickstarter-en keresztül kért Migicovsky 100 000 dollárt ahhoz, hogy piacra dobhassa a Pebble okosórát.

Öt héttel később már több mint 10 millió dollárja volt. Ezáltal ő tett szert az eddigi legmagasabb bevételre a Kickstarteren keresztül. Az okosóra egyszeriben piaci kategóriává vált. A Sony tavaly lépett vele piacra, de már a Samsung is készül, és minden bizonnyal az Apple is követi őket.

Habár a 150 dolláros Pebble okos órájával kezelhetjük lejátszási listánkat. Vagy futtathatunk rajta egyszerű alkalmazásokat, mint például a RunKeeper-t, ami felhő alapú fitnesz tracker (központi szerver program, ami statisztikákat gyűjt). Migicovsky és csapata szándékosan tervezte meg úgy az órát, hogy csak egyszerűbb funkciókat töltsön be, és a bonyolultabb alkalmazások kezelését meghagyja a telefonoknak. A dizájn minden szempontból tükrözi az óra funkció lényegét, nevezetesen, hogy elegendő egyetlen futó pillantást vetni rá. Például a fekete-fehér kijelző közvetlen napfényben is olvasható. Úgy jeleníti meg a tartalmakat, hogy nincs szüksége alvó állapotra az elem működésének tartósabbá tételéhez, ellentétben a színes és érintőképernyős kijelzőkkel.

Az okosórát pár hónappal a Google Glass előtt dobták piacra.

A Google Glass ugyancsak megkísérli megoldani azokat a problémákat, amelyeket a Pebble okosóra, egészen pontosan azt, hogy „a telefonjainkkal való kommunikációnak komoly költségei vannak, de ennek nem kellene így lennie” – mondta Mark Bolston, a Frog Design kreatív irodájának fő tisztségviselője.

De a Google Glass megpróbálja helyettesíteni az okostelefont azáltal, hogy egy számítógépet és egy kijelzőt kombinál egy szemüvegkereten belül. Így annak viselője „kiterjesztheti” a világról szerzett ismereteit a Google Glass-on megjelenő adatokkal. Ez megegyezik a magunkon viselhető számítógépek megjelenéséről szóló jóslatokkal, de könnyen belátható, hogy a Pebble megoldása sokkal népszerűbb. Azzal, hogy egy karórát – egy hagyományos kiegészítőt – használ fel céljaira, a Pebble hosszú ideje megszokott társadalmi normákra támaszkodik ahelyett, hogy újakat hozna létre.