Új típusú ultrahang transzducert fejlesztettek a British Columbia Egyetemen, amelyről a Radiológia Világa számolt be.

A British Columbia Egyetem áttörése ajtót nyithat a százdolláros ultrahanggépek felé. Az egyetem mérnökei által kifejlesztett új ultrahang transzducer ára akár mindössze csak 100 amerikai dollár – azaz körülbelül 29-30 000 Ft – is lehet. A szabadalmaztatás alatt álló eszköz nem nagyobb egy sebtapasznál, hordozható, viselhető és okostelefonnal működtethető.

A hagyományos ultrahang berendezések a képalkotáshoz piezoelektromos kristályt használnak, majd a kapott jeleket egy számítógépnek továbbítják, amely létrehozza az úgynevezett sonogrammot. A kutatók kicserélték a piezoelektromos kristályokat apró rezgő polimer gyantából készült dobokra, ezt polyCMUT-nek nevezték el (polymer capacitive micro-machined ultrasound transducers), melynek nagy előnye, hogy olcsóbban előállítható.

„A transzducerek tipikusan merev szilikon anyagokból készülnek, melyek költségesek, folyamatosan ellenőrzött gyártási folyamatokat igényelnek, és ez nehezítette elterjedésüket, használatukat” – mondta Carlos Gerardo a British Columbia Egyetem villamosmérnök doktorandusza. „Polimer gyanta használatával képesek voltunk előállítani ezt az új anyagot, kevesebb gyártási lépéssel, minimális mennyiségű eszköz használatával, amely jelentős költségmegtakarítást eredményezett.”

A British Columbia Egyetem által fejlesztett eszközzel készített sonogrammok „ugyanolyan élesek vagy még részletesebbek, mint a hagyományos piezoelektromos transzducerrel készült ultrahang képek” – erősítette meg Edmond Cretu professzor. 

„Mivel a transzducerünknek csak 10 voltra van szüksége a működéshez, így egy okostelefonnal is működtethető, alkalmas távoli vagy kis energia-ellátottságú helyeken való használatra. Ellentétben a merev ultrahangos érzékelőkkel, lehetőségünk van a transzducerünket beépíteni flexibilis anyagokba, így a test körül könnyebben elhelyezhető, könnyebb és részletesebb lehet a vizsgálat, a költségek drasztikus növekedése nélkül.”

A kutatás másik résztvevője, Robert Rohling professzor szerint a kutatás következő lépése a prototípusok széles skálájának kifejlesztése és klinikai tesztelése. A professzor szerint ezek a transzducerek akár miniatürizált eszközként lehetnek jelen majd az ereinkben, akár a mellkasfalra tapasztva folyamatosan és észrevétlenül követhetik a szívműködést. Számos lehetőségnek nyitva utat.