A pókok mérge tulajdonképpen egy „vegyi-koktél”, melynek feladata, a zsákmány életének kioltásán kívül, a pók számára történő „előemésztés”. 

Hazánkban emberre komoly életveszélyt jelentő állatok alig akadnak. Igaz ez nyolclábú honfitársaink  példányaira is. Van viszont néhány faj, amelyről érdemes szólni, mert ha halálesetet nem is, de kellemetlen perceket vagy órákat okozhatnak.

Az első ilyen „mérges pók” a Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis). A legnagyobb, 2-4 cm nagyságú hazai fajunk. Elterjedési területe Európa középső részétől az orosz sztyeppéken át egészen Kínáig terjed. Nálunk homokos, szikes vidéken (pl. az Alföldön) fordul elő. Hosszú lába miatt igen gyors mozgású. Főleg száraz, füves élőhelyeken érzi jól magát. Földbe vájt lakócsövéből szürkületkor les áldozataira. Külsőleg hasonlít a madárpókra, de csáprágói mérete kisebb. Csípése ennek ellenére sem kellemes.

E pók „kistestvére” a Pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa), amely szintén kellemetlen perceket okozhat. Ez a fajta inkább megtalálható a városokban, a megművelt területeken, mint nagyobb termetű rokona. Avatatlan szemnek szinte alig van különbség e két farkaspókok családjába tartozó pók között, de a két faj között a térdíz ventrális oldalának színezete  a Lycosa singoriensis esetében mindig fekete, míg a Geolycosa vultuosa esetében fehér vagy sárga.

A Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium) réteken él és fűfélék kalászából összeszőtt „lakóharangban” lakik. De mivel éjszakai tevékenységet folytat viszonylag ritkán kerülünk vele kapcsolatba. Dajkasága onnan ered, hogy a nőstény a szövedékkel burkolt póktojásokat és a kis pókokat is őrzi. Csípése akár lázzal járó, több napig nem szűnő, égető fájdalommal is járhat, de egyesek beszámoltak már végtagbénulásról is. 

A Búvárpók (Argyroneta aquatica) az egyetlen vízi életmódhoz alkalmazkodott pókunk. Egyébként pedig a „Vízi pók, csodapók” rajzfilmsorozat főszereplője. Mérgének erőssége miatt tudna kellemetlenséget okozni, ha találkozna vele az ember. A nőstény fejtorának hasi oldalát, illetve egész potrohát ezüstösen csillogó levegőréteg borítja. A hím potrohának hátán ez a réteg hiányzik. A hím 10-15 milliméteres testhosszúságával lényegesen nagyobb termetű, mint a nőstény, amely csak 8-9 milliméter. Növényekkel sűrűn benőtt, különböző méretű állóvizek lakója.

Leggyakrabban lápos tavakban, vizesárkokban, néha halastavakban is megtalálható. A vízipók levegővel töltött tágas harangot létesít a víz alatt. Finom, kettős szőrzete lehetővé teszi, hogy a víz felszínéről levegőbuborékokat vigyen a víz alá. Vízszintes hálószövedéket készít a vízinövények között és vezetőfonalat is sző a víz felszínéig.

A Koronás keresztespók (Araneus diadematus) a keresztespókfélék (Araneidae) családjába tartozó faj. Világszerte 35 000 faj ismert, de ez a szám még folyamatosan nő. Hosszúsága eléri az 1,5 centimétert, ezzel Magyarország egyik legnagyobb pókfaja. Sötét-, vagy sárgásbarna utótestén húzódó fehér, kereszt alakú foltsorról ismerhető fel. A feji részen található a csáprágó és 1 pár tapogatóláb, mely utóbbi csípőízülete az „állkapocs” szintén a táplálkozást segíti.

A potroh mindig láb nélküli, többnyire erősen duzzadt. A keresztespókok csípése legfeljebb annyira veszélyes, mint egy méhszúrás. Bőrpírt, helyi duzzanatot okozhat. Ahhoz, hogy nagyobb problémát idézzen elő kifejezetten allergiásnak kell lenni.

Hazánkban nagyon ritkán fordul elő komoly pókcsípés.

Azt is tudni kell, hogy a szervezetünk egyénenként változóan reagál, attól függően, mennyire vagyunk érzékenyek a méreg egyes összetevőire. Fontos, hogy tudjuk: közvetlen életveszélyt egyik Magyarországon honos úgynevezett mérges pók sem jelent ránk, de bánjunk tisztelettel ezekkel az élőlényekkel is, és legyünk óvatosak!

Vigyázzunk ezekre az élőlényekre, mert sok számunkra kártékony állat szerepel az étlapjukon, és így hasznot hajtanak nekünk!