Az arc kiemelt és különleges kategória az emberi agy számára.

Az embernél az arcok feldolgozásáért speciálisan erre érzékeny agyi területek és folyamatok felelősek. Másképp érzékeljük az arcokat, mint a mindennapi tárgyakat. Például sokkal nehezebben ismerünk fel egy lefelé fordított arcot, mint egy lefelé fordított tárgyat.

Az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatóinak legújabb, funkcionális MRI-vel végzett vizsgálata kimutatta, hogy a kutyaagy arcfeldolgozásban résztvevő területei nem reagálnak másképp az emberi arcokra, mint az ugyanezen arcok részleteiből készült mozaikokra. Az eredmények azt valószínűsítik, hogy a kutyák arcfeldolgozása nem annyira kifinomult, mint az emberé.

Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy nálunk mekkora szerepük lehet azoknak az információknak, például egy szemvillanásnak, amelyek kizárólag az arcon jelennek meg. Sok állatfaj azonban az egész testét használja a kommunikáció során, gondoljunk csak a szőr vagy a tollak felborzolására. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az arcok a kutyák számára is különleges jelentőségűek-e.

A témában folytatott korábbi fMRI kísérletek alapján ez nem volt egyértelmű. Sok minden függ a tesztek pontos körülményeitől, és az eredményeket is eltérően magyarázták a kutatók Szabó Dóra szerint.

A kísérletekben részt vevő családi kutyák elvégezték a több hónapot igénylő, a kutatócsoport által kifejlesztett tréninget. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kutyák ébren is sikeresen vizsgálhatók legyenek funkcionális MRI-vel.

A négylábúak arcokra adott agyi reakcióit a kutatók két fMRI kísérletben vizsgálták.

Az elsőben a kutyáknak élőben mutatták egy ember arcát (a fej körvonala, tehát a fülek, áll, haj stb. nem volt látható) és egy azonos alakú, egyszínű felületet. Majd összehasonlították a két ingerre adott agyi aktivitást. A második kísérletben szigorúbb kontrollt alkalmaztak. Az élőben is bemutatott arcokat ugyanezen emberekről készült fotókkal és az ezekből alkotott összekevert mozaikos képekkel hasonlították össze. Így biztosították, hogy a képek színe, világossága és komplexitása is hasonló legyen.

Míg az első kísérletben több agyterület is nagyobb aktivitást mutatott az élő arc bemutatásakor, ez a preferencia a második kísérletben, amikor az alacsony szintű vizuális jellemzőkre is kontrolláltak, nem volt megfigyelhető.

„Ebben a kísérletben nem találtunk olyan speciális agyterületet kutyákban, amely kiemelten érzékeny lenne az arcokra.”

Andics Attila szerint ez a kutyák arcfeldolgozása terén megvalósított kísérlet volt az első olyan agyi képalkotó tanulmány, amely a jelenséget úgy vizsgálta, hogy közben fogyelt az ingerek körvonalára és egyéb alacsony szintű vizuális jellemzőire is. Az eredmény összhangban áll a korábbi viselkedéses vizsgálatokkal is. Ezek szerint a kutyák speciális képzés nélkül nem képesek arc alapján kiválasztani a saját gazdájukat sem, ha nem láthatják a fej körvonalait.