Egy új tanulmány szerint a világ leggyorsabb szárazföldi állatának különálló vesztibuláris rendszere csak a közelmúltban alakult ki.

A gepárd sikeres vadász. Nem csak azért, mert gyors, hanem azért is, mert hihetetlenül csendes a zsákmány üldözése során. A kutatók első ízben vizsgálták a gepárd rendkívüli érzékszervi képességét azáltal, hogy elemezték a gyors állat belső fülét, egy szervet, amely nélkülözhetetlen a test egyensúlyának fenntartásához és a testtartás igazításához a mozgás során.

A Science Reports folyóiratban megjelent tanulmány, amelyet az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatói vezetnek, megállapítja, hogy a modern gepárdok belső füle egyedülálló és valószínűleg viszonylag új keletű.

Camille Grohé szerint a belső fül megkönnyíti a gepárd figyelemre méltó mozgási képességét a vizuális és a testtartás stabilitásának megőrzésében, miközben fut és akár 105 km/óra sebességgel fogja el a zsákmányt. Eddig senki sem vizsgálta a belső fül szerepét ebben a hihetetlen vadászati ​​specializációban. Egy gepárd lassított mozgásán, hihetetlen mozdulatlanságokat lehet észrevenni. a lába és a hátán lévő izmok összehangolt erővel mozognak, míg a feje aligha mozog.

A gerincesek belső fülében az egyensúlyi rendszer három félkör alakú csatornából áll, amelyek folyadékot és szenzoros szőrsejteket tartalmaznak, érzékelve a fej mozgását. A félköríves csatornák mindegyike különböző szögben helyezkedik el, és különösen érzékeny a különféle mozgásokra: felfelé és lefelé, oldalról oldalra, és egyik oldalról a másikra billenthető.

A kutatók mikroszkópos és képalkotó vizsgálatok (nagy felbontású röntgen-komputer tomográfiát CT) segítségével 21 koponyát, köztük hét ma is élő gepárdfaj egyedét (Acinonyx jubatus) és a különböző populációkhoz közelről kapcsolódó kihalt ( pleisztocén korban élt mintegy 2,6 millió és 126 ezer évvel ezelőtt) gepárd (Acinonyx pardinensis) vizsgálták meg. Az adatokkal részletes, háromdimenziós virtuális képet készítettek minden faj belső fülének alakjáról és dimenzióiról.

Megállapították, hogy az élő gepárdok belső füle jelentősen különbözik a ma élő összes többi élőlénytől,

a vesztibuláris rendszer nagyobb össztérfogatú és hosszabb elülső és hátsó félköríves csatornákkal rendelkezik.

John Flynn szerint ez a különböző belső fül anatómia fokozott érzékenységet és gyorsabb reakciókat biztosít a fejmozgásokhoz, megmagyarázva a gepárd rendkívüli képességét a vizuális stabilitás megőrzésére, és a hihetetlenül nagy sebességű vadászat képességére.

Ezek a tulajdonságok nem voltak jelen az Acinonyx pardinensisben és a kutatók által vizsgált kipusztult fajokban. Így azt gondolják, hogy a modern gepárd magasan specializált belső füle az újabb korok evolúciója.

Az élő gepárd ősei olyan karcsú csontokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy nagyon gyorsan fussanak, majd egy fejlettebb belső fül lehetővé tette, hogy még gyorsabban fussanak.