Egy tanulmány szerint az éghajlatváltozás miatt csökken az amerikai szirti pocoknyúl (pika) életterülete a sziklás kaliforniai hegyekben.

Joseph Stewart, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem végzett hallgatója szerint, a pikák populációja a vizsgált területen szinte eltűnt a magas nyári hőmérsékletek miatt, emellett csökkent az életterük is. Az új felfedezésről a Journal of Biogeography-ban számolt be.

A leghíresebb pokémonfigura Pikachu ihletői, a szirti pocoknyulak, ismertebb nevükön pikák, kis növényevő állatok, amik a nyulakkal állnak rokonságban. Életterük a nyugat-amerikai hegységek sziklás részei. Anyagcseréjük gyors, bundájuk vastag, ezért jól alkalmazkodtak a magasabb területek hideg éghajlatához. Amióta azonban nem alszanak téli álmot, a nyarat azzal töltik, hogy füveket és vadvirágokat gyűjtenek, amiket elraktároznak télre. A túrázók gyakran látják őket a sziklákon ide-oda futkosva, szájukban tartott, általuk gyűjtött vadvirágcsokrokkal. A nyári meleg miatt azonban sokszor kénytelenek a föld alatt maradni, ennek következtében kevesebb időt töltenek a táplálkozással, ami növeli a kihalásuk valószínűségét.

A kutatók 34 globális éghajlati modell eredményt néztek meg, amelyek magukban foglalják a különböző mértékű légköri üvegházhatású gázok alakulását és a különböző szintű emberi üvegházhatású gázokat a légkörben. Ennek alapján most azt jósolják, hogy 2070-re a pikák körülbelül 39-88%-a el fog tűnni a történelmi kaliforniai területről. A kihalás mértéke függhet a nyári hőmérsékletnövekedéstől. Ha csupán kisebb intézkedéseket hoznának, ami képes uralkodni a kibocsátott gázokon, a modell jóslata szerint a pikáknak mintegy 75%-a akkor is eltűnik 2070-re. Így véleményük szerint csakis egy agresszív fellépéssel csökkenthető az üvegházhatású gázkibocsátás, ekkor a modell jóslata szerint átlagosan csak 51%-os lesz a helyi szintű kihalás (39-79%, függ a globális éghajlati modelltől).

A pikák fontos ökológiai szerepet töltenek be. Baglyok és hermelinek táplálékai, de táplálkozási stílusukkal megváltoztatják a növényzet és a talaj összetételét is. Sajnos azonban más magashegyi fajok, mint például a fehértörzsű fenyő is sebezhető. A probléma az, hogy az éghajlat gyorsabban változik, mint ahogy a fajok képesek lennének alkalmazkodni hozzá vagy az új területükhöz. Stewart állítása szerint a szirti pocoknyulak számos olyan életterüket el fogják veszíteni, ahol az emberek már megszokták őket és ez a veszteség a jövő nemzedékeit is érinteni fogja.

A tanulmány azt jósolja, hogy a XXI. században csak Dél-Sierra Nevada, Mt. Shasta és a Fehér-hegység legmagasabb csúcsai lesznek alkalmasak a pikák élőhelyének.