Egy nemzetközi tudóscsoport az ELTE PPK kutatóinak részvételével közel 4000 ember adatait elemezve igazolta, hogy kultúrától függetlenül, a mesterségesen produkált mosoly valódi, természetes jókedvet idéz elő.

A kutatókat közel száz éve foglalkoztatja a kérdés, hogy az érzelmek kialakulásában meghatározóak-e a test felől érkező jelzések. Tyúk vagy a tojás dilemma ez. Hiszen az a kérdés, hogy először jókedvünk van és azután mosolygunk, vagy a mosolygástól lesz-e jókedvünk? A mimikai visszacsatolás elmélet (faciális feedback hipotézis) hívei úgy tartják, az érzelmi élmények kialakulásában szerepet játszik az akaratlagos izomaktivitás, elsősorban az arcizmoké. Az 1960-as években ugyanis azt találták, hogy a vidám arckifejezést utasításra felvevő emberek jobb hangulatról számoltak be, mint azok, akiket más mimika produkálására kértek. Ezt a hatást azonban a későbbiekben változó eredményességgel sikerült csak igazolni. A kérdés tehát, hogy a mesterségesen felvett vidám arckifejezés előidézi-e és fokozza-e a jókedvet.

Tudósok egy csoportja Many Smiles Collaboration néven új, kiterjedt vizsgálatba kezdett, hogy lezárja az évtizedek óta folyó vitát. A kutatást Nicolas A. Coles (University of Stanford) vezette, a munkában az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar részéről Nagy Tamás egyetemi adjunktus, Aczél Balázs egyetemi docens és Hajdú Nándor tanársegéd vettek részt.

A felmérésbe 19 országból csaknem 4000 embert vontak be, akiknek különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk. A kutatók elsőként mosolygó színészek fotóit mutatták nekik, és arra kérték őket, hogy utánozzák a látott arckifejezéseket. A feladat értékelése után az önkénteseknek egy tollat kellett a szájukban tartaniuk úgy, hogy az vagy mosolygásra késztesse őket (a tollat a fogukkal tartották), vagy megakadályozza a mosolygást (a tollat az ajkukkal tartották). Eközben a résztvevők felének pozitív képek sorozatát vetítették. A kísérlet végén pedig mindenki kérdőívet töltött ki saját boldogságszintjéről.

Az első elemzések után a kutatók azt találták, hogy az örömtelibb arckifejezés növelte a jókedvet.

Ezt azonban az is okozhatta, hogy a semleges kifejezések után, például az unalom miatt, csökkent a boldogságérzet. Az ehhez hasonló zavaró tényezők kizárása és a megbízható eredmények érdekében a kutatók többféle mérést végeztek. Ezért minden feladathoz kontrollhelyzetet biztosítottak. Figyelembe vették azt is, hogy ismerik-e az egyes résztvevők a faciális feedback jelenségét, és hogy mennyire hűen sikerült követniük a kísérleti utasításokat.

Az így kapott adatok feldolgozása során kiderült, hogy a résztvevők az utánzós feladat nyomán számoltak be a legnagyobb fokú boldogságról. A tollat segítségül hívó gyakorlat pedig sokkal kisebb mértékben váltott ki pozitív érzelmeket. A vizsgálat mindezzel együtt megerősítette, hogy a mesterségesen felvett vidám arckifejezés előidézi és fokozza is a jókedvet. Az eredmények kultúrától függetlenül érvényesek. Azaz Amerikától Magyarországon át Kenyáig és Japánig mindenhol vidámabbak lettek a résztvevők, ha mosolygó arckifejezést vettek fel.