Abban megegyezhetünk, hogy a macskák sok furcsa dolgot csinálnak. De az egyik legnagyobb rejtély az, hogy miért esznek füvet.

Nos, erről a talán sok évszázados rejtélyről a tudósok most azt gondolják, tudják mi az ok és a magyarázat. A kaliforniai Davis-i Egyetem Állatorvostudományi Egyetemének kutatói több mint 1000 olyan macskatulajdonos bevonásával végeztek felmérést az interneten, akik legalább napi 3 órát töltöttek a háziállatukkal. A fűevésre vonatkozó online magyarázatok azt állítják, hogy ez a viselkedés segít a macskáknak hányni, amikor rosszul érzik magukat. 

De a füvet evő állatok csak körülbelül egynegyedénél volt hányás fűevés után. A válaszadók 91 százaléka pedig azt mondta, hogy macskájuk nem tűnt betegnek, mielőtt növényt evett. (A macskáknak csak körülbelül 27%-a hányt fű vagy növény evése után.) A felmérés azt is kimutatta, hogy a 3 évesnél fiatalabb macskák nagyobb valószínűséggel fogyasztanak füvet, mint az idősebb macskák, ám később kevésbé hánynak.

Az eredmények szerint nagyon valószínűtlen, hogy a macskák valamilyen primitív gyomorgyógyszerként használják a füvet.

Ehelyett a hányás csak a fű evésének alkalmi mellékterméke – nem pedig a célja – mondják a kutatók. A növények evése ösztönös és a macskák számára evolúciós előnyt jelent, Legalábbis erről számoltak be a norvégiai Bergenben rendezett Alkalmazott Etológiai Nemzetközi Társaság éves konferenciáján. 

Benjamin L. Hart vezetőszerző szerint az elméletük – csimpánzok és más vadon élő állatok kutatásain alapul – szerint a fűrágás segít az állatoknak a bél parazitáinak kiürítésében az emésztőrendszer izom aktivitásának fokozásával. Bár a mai macskák valószínűleg már nem rendelkeznek ezekkel a parazitákkal, a szerzők azzal érvelnek, hogy a stratégia ösztönös, ami először valószínűleg egy távoli ősben alakult ki. (A tudósok nem tesztelték azt a másik általános feltevést, hogy a fűevés segít a macskáknak szőrgolyót hányni.)

A kutatás során a csoport azt is megállapította, hogy a kutyáknál is ritkán fordultak elő fűbevitel előtt betegségek, és hogy a hányás viszonylag ritka mellékterméke volt az ilyenfajta növényes táplálkozásnak. Ráadásul a füves étkezés gyakorisága nem volt összefüggésben a kutya étrendjével vagy az állatok által fogyasztott rostmennyiséggel. Ez arra utal, hogy nem valamilyen étrendi hiányt próbáltak pótolni.

Hart és csapata feltételezi, hogy a fiatalabb állatok több füvet esznek, mert immunrendszerük nem olyan jó, hogy az élősködőkkel elbánjon.

Azt is megfigyelték, hogy a macskák kevesebb füvet esznek, mint a kutyák. A macskáknak hagyományosan olyan parazitákkal kellett megküzdeniük, mint a horgosférgek vagy a kerekesférgek, mint a rágcsálók felszívódásának mellékterméke. Bár valószínű, hogy a legtöbb macskának, amelynek nincs patkányhús az étrendjében, nincs ilyen problémás parazitája. Így a parazitafertőzések kevésbé elterjedtek a macska őseiben, vagy lehet, hogy a macskák szokása, eltemetni a saját és elkerülni egymás székletét, lelassította a paraziták terjedését. Ellentétben a kutyák viselkedésével.

Ha van szabadba is kijáró macskánk,

aki szereti táplálékát háztáji salátákkal, fűvel kiegészíteni, akkor a legjobb, ha olyan beltéren termesztett füvet biztosítunk számára, amely mentes a peszticidektől és más szennyeződésektől.