Az univerzum legnagyobb gázfelhőjét fedezték fel egy kvazár fényében amerikai csillagászok.

Úgy vélik, az „intergalaktikus pókháló” egy fonalát azonosították. A Keck obszervatórium segítségével rögzítették a fényt, melyben egy 1,5 millió fényév hosszúságú gázfelhőt fedeztek fel. Az észlelést egy óriási fényű kvazár (csillagszerű, azaz kvázisztelláris rádióforrás, általában távoli galaxisok aktív magjai) ragyogása tette lehetővé, mely mint egy zseblámpa fénycsóvája, rávilágított a közelében elhelyezkedő halvány gáztömegre – olvasható a Nature tudományos magazin legfrissebb számában.

A Kaliforniai Egyetem Sebastiano Cantalupo és Xavier Prochaska vezette kutatócsoportja a hawaii Manua Kea vulkánon lévő Keck obszervatórium segítségével rögzítették a fényt. Benne egy 1,5 millió fényév hosszúságú gázfelhőt fedeztek fel, amely több mint tízszerese a Tejútrendszer átmérőjének.

A leghatalmasabb diffúz köd, amit valaha ember látott – vélte Joop Schaye holland csillagász,

a Leideni Egyetem tudósa, aki nem vett részt a kutatásban. Mielőtt a galaxisok kialakultak, a világegyetem atomokból és láthatatlan sötét anyagból álló diffúz gázt tartalmazott. A galaxisok kialakulásának elfogadott modellje szerint a gravitáció először halókba koncentrálódott, ezek lettek a gravitációforrások, amelyek köré aztán a galaxisok tömörültek.

A szimulációs modellek többször megmutatták, hogy nem minden anyag került ezeknek a gravitációs forrásoknak a vonzásába, hanem vékony hidak maradtak, melyek a galaxisokat összekötve „kozmikus pókhálót” formáltak. Látni azonban még egyet sem sikerült e fonalak közül.

A felfedezett felhő sokkal távolabbra terjed, mint egy sötét anyag felhőjéből álló halo (a galaxisok külső, legnagyobb és legritkább térsége). Ez pedig arra utal, hogy galaxisok közti fonálról lehet szól – magyarázta Prochaska.