5 új idegenhonos meztelencsigafaj és egy új kagyló is van már Magyarországon


5 új idegenhonos meztelencsigafaj és egy új kagyló is van már Magyarországon
Az idegenhonos meztelencsigafajok föntről lefelé sorrendben: foltos meztelencsiga, tarajos meztelencsiga, kétsávos meztelencsiga, kispöckű meztelencsiga és hódító meztelencsiga. A fényképek méretarányosak. Skála: 10 mm. (Fotók: Turóci Ágnes)
Olvasási idő: 3 perc

Idén kis hazánkban szinte az egész nyár azzal telt a kertező Facebook csoportokban, hogy mindenki malakológus lett.

Talán nincs is olyan kiskertész Magyarországon, aki ne tudná, milyen a spanyol meztelencsiga. Vagy, hogy mennyire undorodnak tőle az emberek és mennyire nagyon utálják, mert jelentős pusztítást végez a kertben. Úgy általában a meztelencsigák, egyszerű népnyelven, ezek az alattomos kis jószágok, akár 15 cm hosszúságra is megnőhetnek és folyton éhesek. Mindent is felfalnak válogatás nélkül. Különösen kedvelik a vastag, húsos levelű növényeket, gumókat és gyökereket. Ha pedig az nem lenne elég ok az utálatukra, hogy falánkak, ráadásként a nyálukkal és ürülékükkel szennyezik is a megmászott növényeket. A tény, hogy 5 új idegenhonos meztelencsigafaj és egy új kagyló is van már Magyarországon.

A hazai meztelencsigák identifikációs kutatása öt éve zajlik a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében (HUN-REN ATK NÖVI), Turóci Ágnes és Dr. Páll-Gergely Barna részvételével. Most a HUN-REN ATK NÖVI munkatársai elsőként jelezték öt meztelencsigafaj hazai jelenlétét, vagy megerősítették a velük kapcsolatos korábbi bizonytalan adatokat. Ezzel az 5 fajjal összesen 7-re emelkedett a Magyarországról általunk kimutatott idegenhonos meztelencsigafajok száma. A Földközi-tenger vidékéről és a Kaukázusból hurcoljuk be őket, elsősorban dísznövényeken.

Már 2020-ban sikerült kimutatni, a hazai faunában addig nem ismert meztelencsigafajokat – a feketefejű meztelencsigát (Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851) és a malaccsigát (Tandonia kusceri (Wagner, 1931)) –, amelyek mára országszerte elterjedtek.

A kutatás során jellemzett öt idegenhonos meztelencsigafaj a foltos meztelencsiga (Limacus maculatus (Kaleniczenko, 1851)), a hódító meztelencsiga (Deroceras invadens (Reise, Hutchinson, Schunack & Schlitt, 2011)), a kétsávos meztelencsiga (Ambigolimax valentianus (A. Férussac, 1821)), a kispöckű meztelencsiga (Ambigolimax parvipenis (Hutchinson, Reise & Schlitt, 2022)) és a tarajos meztelencsiga (Milax nigricans (Philippi, 1836)). A külső morfológia és az anatómia részletes vizsgálatán túl molekulárisszekvencia-adatokkal is alátámasztották a begyűjtött példányok faji hovatartozását.

Általános tapasztalat, hogy a behurcolt idegenhonos meztelencsigafajok a Mediterráneum területeiről, a Balkán egyes régióiból, valamint a Kaukázusból és a Fekete-tenger partvidékéről származnak.

A foltos meztelencsigát csak a budapesti Herman Ottó út környékéről (II. kerület) és a Böszörményi útról (XII. kerület) sikerült azonosítani. A hódító meztelencsiga az ELTE Füvészkertjéből és tizennégy budapesti kertészetből, a kétsávos meztelencsiga ugyancsak a Füvészkertből, valamint tíz budapesti kertészetből került elő. A kispöckű meztelencsigára öt, a tarajos meztelencsigára pedig két budapesti kertészetben bukkantak rá a kutatók. A felfedezés a hazai fauna feltárásán túl azért is meghatározó, mert a Magyarországon élő mintegy 30 meztelencsigafaj közül 5-10 potenciális vagy aktuális kártevő.

A most felfedezett öt idegenhonos meztelencsigafaj hazai kártételéről keveset tudunk. A nemzetközi szakirodalom azonban többet is – például a kétsávos meztelencsigát, a hódító meztelencsigát – súlyos kártevőként, esetenként inváziós fajként jelöl. Terjeszkedésükben elsősorban a megnövekedett kereskedelem által történő behurcolás játszhatja a legfontosabb szerepet. Ennek biztos indikátora, hogy a felfedezett fajok többsége budapesti kertészetekből és a Füvészkertből került elő. Feltételezhetjük, hogy az újonnan azonosított fajokat a dísznövényekkel már országszerte sok magánkertbe is széthurcolták. Jövőbeli kutatások adhatnak választ arra, hogy ezek a fajok megtelepednek-e Magyarországon, és okozhatnak-e gazdasági kárt.

Ezzel egyidejűleg a tihanyi HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) munkatársai növekedési és testösszetétel-vizsgálatokkal igazolták, hogy a szénhidrát helyett zsírraktározásra való átállás képessége miatt lett sikeres az inváziós kvagga kagyló elterjedése a Balaton táplálékszegény keleti (Siófoki) medencéjében.

Az 5 új idegenhonos meztelencsigafaj mellett egy új kagyló is van már Magyarországon

A táplálékszegény környezethez való jobb alkalmazkodás igazolja,

hogy a Balatonban előforduló, közeli rokonságban lévő versengő inváziós kagylófajok (dreissenák), a vándor– és a kvagga kagyló közül az utóbbi győzött. A kvagga kagyló 2008-as megjelenését követően a tópart övében tömegesen előforduló vándorkagyló öt év alatt teljesen kiszorult a táplálékban szegény Siófoki-medencéből. Ugyanakkor a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében a két inváziós kagyló továbbra is egymás mellett él.

A téli időszak (8 °C alatti vízhőmérséklet) túlélése szempontjából alapvető az állatok energiaraktárainak feltöltése. Ezért táplálékszegény környezetben a kvagga kagylónak az anyagcsere-folyamatai átállítására való képessége előnyt jelent a vándorkagylóval szemben.

A jelenség hasonlatos az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz ajánlott étrendi felkészüléshez. Szakértők a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diétát javasolják. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan magasságban – 8000 méter felett –, ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet az ilyen környezetben gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jusson elegendő energiához.



Previous Szeptember 23. az Európai Ökogazdálkodás Napja
Next Először dekódolták egy kihalt állat RNS-ét

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 1 =