Mennyit tudnak magukról az állatok?


Olvasási idő: 2 perc

Az etológia egyik nagy kérdése az, hogy mennyit tudnak magukról az állatok.

Az eddig használt tükörteszt az állatok vizuális önreprezentációját igazolta. Az ELTE kutatóinak legújabb vizsgálatából azonban kiderül, hogy evolúciós és ökológiai kényszerek az önreprezentáció más típusait is kialakíthatják. 

Az önfelismeréssel sokszor szinonimaként használt önreprezentáció során az egyén információhoz jut saját magáról. Az embereknél kisbabakorban megjelenő képességet a kutatók már alaposan tanulmányozták. Az állati önreprezentációval kapcsolatban azonban eddig csak az úgynevezett tükörteszt volt a mérvadó. Ennek során csimpánzokat állítottak tükör elé, miután homlokukra foltot festettek, és azt figyelték, észlelik-e (tapogatással, vizsgálgatással) a foltot saját magukon az állatok. A saját képmás felismerését vizsgáló kísérlet olyannyira hozzákapcsolódott az állati önreprezentáció kutatásához, hogy sokan „mindent vagy semmit” kérdésnek tekintik. Ha az állat sikerrel teljesít a tükörtesztben, akkor képes az önreprezentációra, ha pedig nem, akkor nincs meg benne ez a képesség.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az önreprezentáció kognitív tulajdonság.

Kialakulását a természetes szelekció szabályozza. Meglétére az adott fajt érő evolúciós/ökológiai kényszerek ismeretében érdemes hipotéziseket felállítani. Az ELTE Etológia Tanszéken Lenkei Rita doktorandusz Pongrácz Péter témavezetésével úgy véli, e képesség végtelenül összetett, kialakulását számos tényező alakítja, amelyek aszerint jelentek meg egy adott fajban, hogy a fajnak szüksége volt-e rájuk, vagy sem. A kutya, fejlett központi idegrendszerű, nagy termetű, komplex fizikai környezetben mozgó állatként, jó eséllyel rendelkezik például testtudattal. Ami azt jelenti, hogy elméjében kialakult egy kép arról, milyen kiterjedéssel bír a teste, és ez miként befolyásolja a környezetével való interakcióit.

Hogyan lehet ezt kísérleti úton kimutatni? 

A testméretről alkotott elmebeli reprezentáció felmérésére szolgáló tesztek egyikében különféle méretű nyílásokon kell átbújniuk a gyermekeknek. Az ELTE kutatóinak feltevése szerint e kísérlet segíthet válaszolni a kérdésre kutyák esetében is. Amennyiben a kutya tudja magáról, hogy mekkora, előre, próbálkozás nélkül is el fogja tudni dönteni, átfér-e az előtte lévő nyíláson. Ha a nyílás túl kicsi, a kutyák lassabban, vonakodva közelítik meg, és esetleg meg sem próbálnak átbújni rajta.

A kísérletben a kutyákat két térfélre osztott helyiségben tesztelték.

A válaszfalon állítható méretű ajtót alakítottak ki, melynek méretét mindig az adott tesztalany magasságához és szélességéhez képest igazították kisebbre-nagyobbra. A válaszfal túloldaláról a kutyát az adott tesztnek megfelelően a gazda vagy a kísérletvezető hívta, biztatta az átbújásra. A kutyák kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy nem találkozhattak még pontosan ezzel a helyzettel, nem lehetett alkalmuk tanulmányozni az ajtóméreteket. Ha a kutyák annak alapján döntenek a nyílás megközelítéséről, hogy ránézésre alkalmasnak tartják-e az átférkőzésre, akkor feltehetően van elképzelésük a saját testméretükről, a testmérettudatuk segíti őket döntéseikben.

A kísérletben a kutyákat két térfélre osztott helyiségben tesztelték.

Az eredmények meggyőzően igazolták, hogy a kutyák különbséget tesznek az átbújásra még éppen alkalmas, illetve az ahhoz már nem elég nagy ajtóméretek között. Teszik mindezt úgy, hogy egyszerre csak egy nyílást látnak, tehát nem egyszerűen a nagyobb ajtót választják. Mivel a berendezés és az ajtók maguk is újdonságot jelentettek a kísérlet alanyainak, az átjutási kísérletet megelőző döntést a kutyák nem a közelmúlt tapasztalatai alapján hozták.

A kísérlettel most sikerült először az önreprezentáció testtudatra vonatkozó részleteibe kutyák esetében belelátni. 

Az eredmények azt bizonyítják, hogy a tükörtesztben (ahol egyébként a kutyák rosszul teljesítenek) mért vizuális önreprezentáció nem minden fajnál játszik meghatározó szerepet, az evolúciós és ökológiai kényszerek azonban az önreprezentáció más típusait kialakíthatják az állatokban.



Previous Szénhidrátalapú gyógyszerek előállítása
Next Arany János-gyűjtemény

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük