A fejfájás


A fájdalom

A lakosság 90 százalékának van esetenkénti fejfájása, ám 40-50 százalék rendszeresen szenved miatta. A fejfájás nem minden esetben betegség, a legtöbbször inkább tünet.

Primer és szekunder fejfájások

A fejfájásHippokratész ismerte fel elsőként, hogy a fejfájásokat úgynevezett primer és szekunder állapotokra lehet osztani. A primer fejfájásoknak, mint amilyen a migrén, nincs nyilvánvaló fizikai oka. A szekunder fejfájások más körülmények vagy betegségek miatt, például másnaposság, fejsérülés, agyhártyagyulladás vagy melléküreg-gyulladás következtében lépnek fel. Ennek az egyszerű különbségtételnek nagy hatása van a fejfájás kezelésére, hiszen a primer fejfájás nyilvánvalóan más kezelést igényel, mint a szekunder fejfájás, amely az alapvető ok kezelésére reagál a legjobban.

A primer fejfájások négy csoportja

  • a migrén,
  • a tenziós fejfájás,
  • a cluster- fejfájás,
  • a vegyes fejfájások.

 

A migrén

A migrén rohamokban jelentkező heves fejfájás. Visszatérő, lüktető, nagyfokú fájdalom, amely többnyire a fej egyik oldalát érinti, ritkán kétoldali. A hirtelen kezdődő fájdalmat látási, hallási vagy egyéb idegrendszeri tünetek előzik meg. A roham általában havonta egy-négy alkalommal jelentkezik és fél-egy napig tart, de ez egyénenként változó lehet. Van olyan ember, akinél életében egyszer és van, akinél havonta többször is előfordul. A roham néhány órától akár három napig is tarthat. Émelygés, hányinger, hányás kísérheti.

A migrén leggyakoribb neurológiai kórkép. Bármely életkorban kialakulhat, de leggyakrabban fiatal felnőttkorban kezdődik. Nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál és a lakosság csaknem tíz százalékát érinti. A betegség pontos oka nem ismert, kialakulását előidézheti az agy bizonyos területeinek hátulról előre, hullámként terjedő agyi működészavara, ami miatt különböző anyagok szabadulnak fel, ami az agyi erek görcsös összehúzódását majd kitágulását, illetve gyulladást okozhat. Jellemző az örökletes, családon belüli halmozódás is. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a lakosság körülbelül 10-12 százalékának volt élete során migrénje.

A migrénnek két típusa van:

  • az aurával társuló migrén
  • aura nélküli migrén

A rohamok lényegében azonosak. Nem ritka, hogy a migréntől szenvedőnek ágyban kell feküdnie, amíg a roham enyhül. Az aurával járó rohamok 5-60 percig tartó jellegzetes, leggyakrabban vizuális tünetekkel kezdődnek, amelyek megszűnnek, mielőtt a fejfájás elkezdődik. Sok embernél, akinél a rohamokhoz aura társul, aura nélküli rohamok is előfordulnak.

 

Tenziós fejfájás

Tompa, nem túl erős fájdalom, amely szinte szoros övként veszi körül a fejet; állandó intenzitású nyomásérzés, amit vélhetően a koponyán és a nyakban lévő izmok feszültsége idéz elő. Ezek a fejfájások nagyon eltérőek lehetnek súlyosság és időtartam szempontjából, kísérő tünetük általában nincs és rendszerint jól reagálnak recept nélkül kapható fájdalomcsillapítókra.

Rendszerint nem szorítkozik a fejnek csak az egyik oldalára vagy részére, hanem kétoldali vagy az egész fejre terjed; gyakran érinti a válltájékot is. A nyakszirti területen megjelenő fejfájás utalhat a csuklyás izom feszülésére, a nyakcsigolyák meszesedésére, illetve a vérnyomás ingadozására is. A jobb oldalon jelentkező fejfájás epeproblémákra, a homloktájék gyomorproblémákra, a halánték környéke arcideg, illetve szemproblémákra utalhat. Súlyossága az enyhe fájdalomtól a közepesig bárhol lehet. Legtöbbször nem befolyásolja jelentősen a normális napi tevékenységet. Mindazonáltal azoknak, akiket érint, némi korlátozással kell szembe néznie (koncentráló-képesség csökkenése, rosszkedvűség). A tenziós fejfájás általában nappal lép föl és – a migrénnel ellentétben – a fizikai aktivitás, például a séta a friss levegőn jó hatású lehet.

A tenziós fejfájás oka nagyrészt még ismeretlen. Mentális és fizikai problémák válthatják ki, mint például a fej- és a nyakizmok feszülése, a stressz vagy a rövid ideig tartó megfeszített munka. Az újabb kutatások azonban arra utalnak, hogy a valódi ok valami más. Feltételezik, hogy a központi idegrendszerben a szervezet saját fájdalom elleni védekező mechanizmusának rendellenessége a valódi ok és a tenziós fejfájások krónikus természetűek is lehetnek.

 

Cluster fejfájások

A primer fejfájások harmadik csoportját jelen elnevezésük szerint trigemino-autonom fejfájásoknak hívják. A kórképek közös jellemzője a féloldali, általában erős fejfájás, melyet az autonóm (vegetatív) idegrendszer azonos oldali működészavarával magyarázható tünetek kísérnek. Leggyakoribb képviselőjük, a cluster (halmozott rohamokban jelentkező) fejfájás a legdrámaibb fejfájások egyike. Szerencsére ritka, csupán a lakosságnak kevesebb mint 0,1 százalékát érinti, erősen dohányzó férfiak körében gyakoribb.

Rendszerint 20-30 éves kor között kezdődik, 6-8 hétig tartó naponkénti fejfájásokkal járó epizódokkal. Ezen időszak alatt az érintett naponta egy vagy több, rendszerint azonos időszakban jelentkező, kínzó, féloldali fejfájást regisztrál. A fájdalom általában 1-2 órán át tart és olyan erős, hogy a betegek egy része nagyon nehezen viseli, vagy más erős inger egyidejű alkalmazásával igyekszik azt mérsékelni. A fájdalom típusos kísérőjelensége az azonos oldali könnyezés, orrdugulás vagy orrfolyás; a kötőhártya ereinek tágulata miatt a fájdalom oldalán a szem általában kissé vöröses. A krónikus paroxysmalis hemicrania (ismeretlen eredetű rohamokban jelentkező féloldali fejfájás) még ritkább és leginkább nőknél fordul elő. A féloldali, pár perctől maximum fél óráig tartó, naponként akár 10 -30-szor jelentkező rövid roham indometacinra megszűnik.

 

Egyéb fejfájások

A primer fejfájások listáját az egyéb jelzésű fejfájások teszik teljessé, amelyek közé a hideginger okozta fejfájás, a megerőltetéssel összefüggő fejfájások, valamint a szexuális aktivitással kapcsolatos fejfájások tartoznak. A leggyakoribb a hideginger-fejfájás, amit mindenki megtapasztalhat, ha nagy adag nagyon hideg fagylaltot nyel le.

 

Szekunder fejfájások

A szekunder fejfájások, amelyek közé a leginkább rettegett agydaganatok is tartoznak, szerencsére ritkák. Kivételt képez ezalól a másnaposság, a lázzal összefüggő fejfájás valamint a melléküreg-gyulladás. Kevésbé közismert, hogy a fejfájás rohamkezelésre alkalmas fájdalomcsillapítók rendszeres használata is fejfájást okoz. Ez az orvosok rémálma, mivel nagyon nehezen lehet kezelni. Paradox állapot, amely a speciális fejfájás-rendeléseket felkereső betegeknek legalább 10 százalékát érinti. Úgy vélik, hogy az egész lakosságnak körülbelül 1 százaléka szenved emiatt. Sokszor egy nem túlságosan gyakori rohamokkal járó primer fejfájásból, leggyakrabban migrénből alakul ki. Gyakran, nem pontosan felderíthető okok miatt, megnő a fejfájások gyakorisága, vagy járulékos fejfájás alakul ki. Az igény, hogy a beteg a tüneteket hatásosan kezelje – gyakran azért, mert fél, hogy nem tud fejfájással dolgozni – oda vezet, hogy a fájdalom csillapítása céljából egyre gyakrabban alkalmazza a tüneti kezelést. Amikor ez már nem hat, erősebb fájdalomcsillapítókhoz nyúl. Ennek eredményeként a hét csaknem minden napján fejfájás elleni szert szed. Még rosszabb, hogy egy idő után a kezelés a fájdalmat már nem is csillapítja. Ilyenkor a beteg másfajta kezelésekkel próbálkozik, de ezek hatástalanok.

Previous A fájdalom bugyrai
Next Fájdalomcsillapítás természetesen

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.