Eddig csak egyszer, 1925-ben volt látható Arányi Lajos XIX. századi orvos ötéves korában elhunyt kisfiának múmiája,
melyet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) Múmiavilág című kiállításában mutat be annak május 17-i zárásáig. A SOM 1969 óta őrzi a gyermekmúmiát, amelyet saját kiállításon eddig etikai okokból nem mutatott be. Varga Benedek főigazgató szerint a mai kor embere számára nehezen értelmezhető, bizarr látvány egy apja által bebalzsamozott kisgyerek múmiája, így elsősorban a fiatalabb látogatók miatt nem akarták bemutatni eddig a múmiát. Az MTTM tárlata viszont nagyon alapos, emelkedett, tudományos szempontból teljesen kifogástalan, ráadásul nagyon látványos kiállítás így a gyermekmúmia olyan kontextusba kerül, ahol nem bizarr látványosság lesz, hanem segít megérteni a mumifikálás, múmiakultusz művelődéstörténeti hátterét óvva a szenzációhajhász megközelítéstől.
Az egykor a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választott Arányi Lajos jelentős alakja a magyar orvos- és művelődéstörténetnek, aki a patológiában elért eredményei mellett a magyar régészetben és műemlékvédelemben is fontos szerepet töltött be. Az 1831-es kolerajárvány idején működött jogászként, ezután kezdett medicinát tanulni, és miközben bejárta Európa számos egyetemét, megismerkedett az európai patológia nagy alakjaival. A XIX. század első harmadában a patológia volt az orvosi diagnosztika egyik húzóágazata: a boncolás folyamán feltárt szöveti elváltozásokat ekkor kezdték összekötni a szimptómákkal, ezeket a kórképeket aztán a gyógyításban is hasznosítani tudták. Arányi Pest-Budára való 1844-es visszatérése után kezdett tanítani az egyetemen. A kórbonctanon belül különösen jól értett a preparációhoz, azaz balzsamozáshoz, ezen a területen saját eljárásokat is kidolgozott, és több híres ember, például Wesselényi Miklós vagy Ferenc József és Erzsébet első lányának testét is ő balzsamozta be. Második fia, Zoltán 1861 körül halhatott meg, testét Arányi ekkor bebalzsamozta, és kis múmia 1887-es haláláig – otthoni vagy kórházi – íróasztala mellett tartotta.
A gyermekmúmiát 1925-ig a család őrizte, ekkor szerepelt először és mostanáig utoljára kiállításon, majd a Kórbonctani Intézetnek adták át, ahonnan 1969-ben került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba. A főigazgató kiemelte, hogy az MTTM kiállítása kapcsán most modern eszközökkel is megvizsgálják majd a gyermekmúmiát, amelyet a SOM továbbra sem tervez beilleszteni állandó kiállításába. A látogatókat a különleges leleteken túl más érdekességgel is várja a kiállítás, mert a bemutatótér közepén egy berendezett, működő antropológiai laboratóriumot hoztak létre, amelyben bárki megismerkedhet az antropológiai kutatás eszközeivel. A múmiák nemének és korának meghatározása után a látogatók maguk is megvizsgálhatják az itt elhelyezett maradványokat. A laborban előre meghirdetett időpontokban a múzeum antropológusai tartanak bemutatókat és végeznek méréseket.
Budapest után a tárlat tovább utazik Luxemburgba, Svájcba, Írországba és Svédországba és csak ezután kerülnek vissza az emlékek az anyaintézményekhez.
Fotó: Máthé Zoltán
No Comment