Atomórának olyan típusú órát nevezünk, melyben atomok rezgésszámát használják fel egy pontos frekvencia előállítására.

A frekvenciát számlálóba vezetik, amely másodpercet és abból származtatott nagyobb időegységeket mutat. Atomórákkal már a XX. század elején kísérleteztek. Az első, cézium-133 atommal működő atomórát 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában, a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban. Ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomóra által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását. Egy szabványos atomóra élettartama fontos gyakorlati kérdés. A mai rubídium cső legalább 10 évig használható, és minimálisnak mondható összegbe kerül.

A hétköznapi életben használt rádióvezérelt-órákat néha atomóra névvel is illetik. Ez azonban kicsit pontatlan kifejezés, ugyanis ezek az órák nem maguk állítják elő a pontos időt, csupán rádióhullámok útján veszik az atomórák által előállított jelet. Annyiban jogos a megnevezés, hogy ha a vétel naponta megtörténik, akkor az ilyen óra pontossága sokkal jobb a többi órához viszonyítva.

Louis Essen angol fizikus egész pályafutását a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban töltötte. 1950-ben ő mérte meg – üvegrezonátor segítségével – a fény sebességét minden eddigi értéknél pontosabban. 1957-ben fogadták el hivatalosan, 1983-ban pedig a pontosított értéket. Einstein relativitás elméletét többször is bírálta írásaiban.